Mindennapjaink

Motorozunk


Lefekvés előtt


Elmélyült munka a fürdőkádban

Viki szülinapja

Nagyon cuki videók készültek húgom kislányának nagycsaládos szülinapi buliján, íme, itt megnézhetitek őket.



ha itt nem látható mind a 4 videó, akkor itt.
és kattintsatok az összes lejátszása gombra.
Ne kérdezzétek miért nem látszik mind a 4, nem tudom. Még próbálom a lejátszási listák rejtelmeit megfejteni.

Dalmi keresztelője

Már régóta készülődtünk erre a nagy eseményre. Dalmi kapott szép keresztelős fehér ruhácskát, én pedig sütés-főzéssel töltöttem az estéimet. Anyuék rengeteget készülődtek a ház körül, és a süti sütésből, ebéd előkészületekből maradt bőven nekik is.

Dalmi keresztelőjét Veszprémben tartottuk a Református templomban. A szertartáson az ünnepelt kicsit nehezen viselte a kötöttségeket, vagyis a hosszú kézben töltött időket, leginkább szemrevételezte volna a templom teljes berendezését a saját két kicsi lábán.

A keresztelő és a templomkertben néhány csoportkép készítése után Anyuéknál várta ebéd a vendékeket. Eredetileg kerti partyt terveztünk, a reményeink ezt illetően azonban lassan elszálldogáltak. Három nap szűnni nem akaró eső után már annak is hihetetlenül örültünk, hogy nem szemerkélt semmi az égből, és hogy a teraszon is lehetett ebédelni. Húsleves, hortobágyi húsos palacsinta és többféle husi szerepelt a menüben kétféle salátával, rizzsel. A finom pulykatekercset az események hevében kicsit későn tálaltuk, a vendégek addigra már jól laktak a többi fogással. Ezek szerint senki nem maradt éhen... A gyerekek számára az ennivalókon kívül játékok, játszótársak, és gyerekfelügyelők is akadtak bőven a játszószobává átalakult hajdani gyerekszobánkban. Jó hangulatban telt a nap.

Köszönjük, hogy velünk ünnepeltetek!

Képek a keresztelőről

... te kis leány hová mész?

11 hónapos volt Dalmi, amikor egyszer családilag kint voltunk a kertben, és Apától Anyáig megtette az első önállónak kikiáltható lépéseket. Majd néhány hétre rá, 4-5 lépés is sikerült a nyaralásunk alatt. Kis szünet után Dalmi az 1 éves születésnapja után 1 héttel egyre jobban rákapott az ízére, és motiváló környezetben (Dene is vele szaladgált a járását utánozva, billegve, mint egy kis pingvin), egyre nagyobb távolságokat is boldogan megtett, már akár 4-5 métert is. Majd egy szép csütörtöki délutánon, a délutáni alvástól felfrissülve, egyszerűen elindult. Alig hittem a szememnek. (Bár egy kicsit könnyebben, mint alig több, mint egy éve Dene elindulásakor.) Minden külön bíztatás nélkül, elkezdett Dalmi járkálni a lakásban, és kapaszkodótól kapaszkodóig ügyesen lépegetett. Nem kedvtelenítette el az sem, ha időnként lehuppant, keresett valami támaszt, és újra felállt, folytatta a kalandozást. Pár nap múlva már a kertben is próbálgatta tudományát. Alig 1 hét alatt szép stabil járás lett belőle, majd hamarosan az önálló kapaszkodás nélküli felállást is sikerült begyakorolnia, most már ez is remekül megy. Imád valamit hordozni a kezében, először az egyik kezében cipelt mindig valamit, legszívesebben a kis locsolókannáját, pár napja pedig a kétkézzel fogja a tárgyakat (pl nagy labdát), és úgy járkál vele a lakásban. Onnantól kezdve, hogy felébred, állandó mozgásban van, a négykézlábazás eltűnt, mintha sosem lett volna, és meg sem áll, megy, felvesz valamit, hurcolja, bemegy a különböző helységekbe, szerez valamit, majd kijön, odajön, megmutatja, megy tovább. Ha elveszti az egyensúlyát (magától, vagy némi bátyótól jövő erőhatásra), feláll, és megy tovább.

Dalmi első lépéseiről a video itt.

Egy-két-há?

Tanuljuk a számokat Denével. A kettő már régóta megy, tökéletesen egyedül jött rá, mikor van valamiből kettő. Aztán jött a négy, mert hát az nagyon egyszerű. 4 lába van a kutyának, 4 kereke van az autóknak. De hol van a három? Minden alkalmat megragadunk, hogy ha valamiből 3 van, mutassuk neki.

Szülők (almán számolunk): "Nézd, Dene, ez itt mennyi?"
Dene: "Sok"
Szülők (próbáljuk rávezetni): "ez itt 1, ez itt 2, ez a ...?"
Dene (hallgatás)
Szülők (nem adjuk fel): "ez az 1, ez a 2, ez a 3. (Mutatjuk ismét a hármat) Akkor ez mennyi?"
Dene (diadalmasan): Négy!

Azóta fejlődünk, a "Négy!" helyett a válasz legutóbb már az volt, hogy "Még egy!" - végülis ebbe aztán már nehéz belekötni! :))

Autós duma

Denével már komolyan lehet beszélgetni az autóban, ha nem akarom, hogy elaludjon, csak szóval kell tartani. Beszélgetünk a lámpákról, amik pirosak vagy zöldek, a tovahaladó utánfutós autóról, a dugóról, amiben araszolunk, amikor egyszer csak Dalmi is hozzáteszi a mondandóját. "Apu, Apu, Apu, Apu...." Dene rögtön felvilágosítja a Hugit: "Apu dolgozni ment, Ami." Majd kis hatásszünet után: "A bányába." Vigyorgok magamban. Már több hónapja volt, hogy viccből tanítottam neki, hogy ha valaki kérdezi, hol van Apu, mondja azt, hogy elment a bányába dolgozni. Ezek szerint jól sikerült az agyába égetni... :))

Fel és mindenhova fel

Dalmi folyamatosan ügyesedik, egy kézzel kézen fogva szépen sétál, és néhány önálló lépést is tett a múlt héten. Szuperül lehet vele játszótérre járni, mindenhova odamászik, feltalálja magát, bátran odamegy a messzi tárgyakhoz is.

Mostanában a sláger, hogy mindenhova, amit csak ér, felmászik. Így derült ki a hétvégén, hogy a játszótéren a létrás mászókán simán felhúzza magát egyedül az alsó fokra, felmászik a kiscsúszdára, és le is csúszik. Az új helyeken is, mintha direkt keresné, mire lehet felmászni. Tegnap voltunk babaklubban Zsófiéknál. A kisszéknek rettentő sikere volt, felmászik rá, szabályosan ráül, majd feláll, kicsit rángatja, majd letolat, vagy lecsúszik. Rátalált a nyugágyra is, ez sem okozott problémát. Persze ebből már Dene sem maradhatott ki. Ketten másztak le-föl rá.

Pont ma volt egy nagyon vicces történet. Ha együtt játszanak a szobában, rövidebb időre már van, hogy magukra hagyom őket, aztán fülelem, mi történik, amíg kacarászás hallatszik, nagy gond nem lehet alapon. Ma este is fülelünk Lacival, egy kis rötyögés (Dalmitól) majd egy kis zörgés, majd Dene megjelenik az ajtóban, tolja az egyik gurulós játéktároló ládát. Előtte közösen toligálták, azt gondoltam meglátom mindjárt Dalmit is, hogy ő is tolja a ládát a túloldalon. De nem. Dene tolta egyedül, Dalmi pedig a doboz tetején ült vigyorogva... Na azért ez így nem volt egy életbiztosítás, gyorsan levettem a tetejéről a hugit...