Videók hava

Ez most a videók hava Dalmiról, annyit ügyesedik hétről hétre, hogy mindig van valami, amit érdemes megörökíteni. Szerintem már a kúszás sincsen messze, a tolatás már remekül megy...

Karácsonyi képek

Sikerült feltöltenem kicsit utólag a karácsonyi ünnepek alatt készült képeket is, bár a gyűjtemény még fog bővülni, talán még akad olyan kép is később, amin látható a Karácsonyfa...
A képeket megnézhetitek itt.

Február

(Remélem a felirat jól látható, az éjszakák programszervezőjére ez mostanában különösen igaz!)

6 hónap

Ez a 6 hónap azért kicsit gyorsabban telt el, mint Dene első 6 hónapja. Két gyerek mellett legalább 2x gyorsabban telik az idő. Fogacska még nincs (bár már rengetegszer azt hittem, most jön), de bármilyen szilárd vagy nem szilárd ételt is nagy kedvvel megkóstolna, olyan hévvel húzza oda az ételt, amit én ennék éppen. Dalmi az utóbbi hetekben rendkívül aktív lett, fűnyírózik, ahogy Apa mondja (vagyis hason forog a tárgyak után). No ő füvet még nem lát egy darabig közelről, Dene az ő korában nagy füvező volt, persze az évszakok pont fordítva voltak. Hasról hátra, hátról hasra fordul, és ezeket egyfolytában gyakorolja a fűnyíró technikával kiegészítve. A hatalmas járókánkat és a játszószőnyeg minden négyzetcentiméterét is kihasználja. Már egész nagy felfordulást képes rendezni, mert a játékosdoboz kiborítása és az összes játék kicibálása a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik.

Mindent megragad, és nagyon erős a szorítása. Már egyszer Dene fülét is megkaparintotta, alig bírtam lefejteni az ujjait. Muzikális csajszi, nagy hévvel püföli a kis játékzongorát, közben csapkod a lábával. Dene már játszópajtásnak is kezdi elfogadni, ő is odaül mellé, kezébeadja a leesett játékot, és sok mindenben segít, pl. kérésemre hozza a pelenkát, adagolja a törlőkendőt, aztán teljesen magától még a pelust iktatja is a pelenkakukába. Vannak azért dolgok, amik nehézkesebek így kettőjükkel, mint például az altatásuk. Dalmi altatása van hogy csak harmadszorra sikerül, mert a kritikus pillanatban, vagyis amikor éppen elaludt, és kislisszannék a szobából, Dene például egy nagy csatakiáltással berobog, amire Dalminak persze azonnal kipattan a szeme, és érdeklődve felkapja a fejét. Az utóbbi két hetet náthával és köhögéssel töltöttük, de a sok szobafogságnak lett egy hozadéka is. Dene a két hét végére megtanult csendben lenni, amíg Dalmit altatom! Csendben elfoglalja magát mellettem, és viszonylag türelmesen vár a sorára. Ezt nem lehet szavakba foglani, mekkora előrelépés!