2 éves lettem!

Történt egy és más ebben a második évben, például...

Dene magasabb lett, amit abból vettünk észre, hogy nem lehet a hűtő ajtaját becsukni a feje felett. Beveri a fejét a mosdóba, eléri a kilincset és az alacsonyabb villanykapcsolókat, meg tudja nyomni a lift hívógombját. Belát a konyhaszekrény legfelső fiókjába, és ki tudja venni a kanalat. Az asztal közepéről is lazán leszedi a dolgokat. A játszóasztalhoz, amihez egy évvel ezelőtt állva támaszkodott, most térdel.

Ezen kívül ügyesen iszik pohárból (egyáltalán nem folyik mellé!), egyedül eszik mindent kanállal, villával vagy kézzel (ha eszik...). Bármikor a másodperc töredéke alatt eltávolítja a távirányítóról az elemtartó fedelét, és vissza is rakja. Ki- és bekapcsolja a szandálját. Kismotorral nehezített körülmények között (kis emelkedő, havas út, járdaszegély is jól halad. Mindent megért, óriási a passzív szókincse. Szól, amikor produkció készült a pelenkába, sőt akkor is, ha Dalminak van. Segít bármilyen házimunkában, és mindent ő akar csinálni. Mindent megfigyel, hogyan csináljuk, hova tesszük, és legközelebb ugyanúgy csinálja. Mindent a helyére kell rakni, és a lámpákat le kell kapcsolni, amikor kijövünk valahonnan. Ha kell, türelmesen vár a sorára, például beöltözve a folyosón, mialatt Dalmit is beöltöztetem. Délutáni alvás nélkül is kibírja estig, akkor is, ha korán kelt, és (ha van alvás ebéd után) este akár éjfélig is fenn tud maradni.

Dene szülinapját családi körben a születése napján ünnepeltük. Köszönettel a nagynéniknek, nagybácsiknak és nagyszülőknek rengeteg fénykép készült, ebből mazsoláztam néhányat:

"Szemmel tartom a gyertyáimat. Ez a nagy kerek valami alatta biztosan a gyertyatartó. Remélem elfújhatom majd a gyertyákat többször is. Mi? Hogy kérek-e a gyertyatartóból egy szeletet? Még hogy enni belőle? Nem érdekel. De a gyertyáimat adja vissza valaki!"
Az ajándék kibontása a csomagolópapírból profin ment. Karácsonykor már jól begyakoroltuk.

Az "ikrek":

Unokahugik és nagynénik:

A tortás kép helyszíne is ugyanez. Egészen pontosan úgy készült a szülinapi tortás kép, hogy a kalapálós játékot gyorsan kicseréltük a tortára... :)) Így garantált volt a figyelem.

Még több fénykép itt.

Karácsonyi üdvözlet

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

Először csak egy képet akartam készíteni, de spontán egy egész képsorozat sikeredett. Némelyik sajnos homályos lett, mert a fényképezőnk elromlott, és a kamerával nem lett a képek minősége tökéletes, de kár lett volna bármelyik képet is kihagyni, olyan aranyosak voltak együtt.

A karácsonyi képsorozat további képei itt.

Billy és én

Kalandjaink Billy-vel (ejtsd: bili) tavasszal kezdődtek. Akkor egész jól haladtunk. Dene ráült a bilire, üldögélt is rajta, és ha jól időzítettem, produkció is sikeredett. Úgy látszott, hogy kitartó munka eredményeképpen nyár végére eljuthatunk a pelenka nélküli állapotba, ami elég vonzó kilátás volt, számbavéve, hogy így a pelenkások száma nem növekedett volna kettőre. A lendület azonban a pocakom növekedésével fordított arányban alakult, majd a nullához közelített Dalmi első hónapjai alatt. Némi parkolás után most aztán hátramenetbe kapcsoltunk. Vagyis egyelőre odáig sem jutunk el, hogy Billy-re ráüljön. Bár a Billy-vel való barátság már igen közelinek mondható, hiszen lelkesen ráülteti a játékállatait pisilni, megnézzük, hogy van-e valami eredmény benne (ez elég vicces, hiszen rá sem ül), aztán visszaviszi a WC-be, és lehúzza a WC-t. :)) Azt hiszem utána kell néznem a témának… Ha valakinek van jó ötlete, írja meg feltétlenül!

Együtt

A kép azt hiszem magáért beszél... Dene kezd barátkozni a kistesóval. Több fényképet is készítettem, és többször is hajlandó volt a kérésemre visszaülni mellé. Azóta amikor Dalmit beteszem a pihenőszékbe, neki kell becsatolni, és nagy a felháborodás, ha elmulasztom odahívni, hogy ő csinálhassa.

És néhány további kép a mindennapjainkból:

További novemberi képek itt.

Kedvenc játékaim 1. rész

Úgy döntöttem indítok néhány sorozatot. Egyik lesz a "kedvenc játékaim", amiben a jópofa játékként funkcionáló szórakozásokat gyűjtöm össze. Az ihletet a gyermeki leleményesség és humorérzék biztosítja.

Dene legújabb játéka mi tagadás nem olcsó mulatság. Lehet készíteni a pénztárcákat, aki hasonlót szeretne a gyerekének. Ehhez a játékhoz szükség van ugyanis egy komplett beépített szekrényre... A szekrényajtó huzigálása már eddig is Dene egyik kedvenc elfoglaltsága volt, a továbbfejlesztett változat szerint azonban be is áll a szekrénybe, és magárahúzza az ajtókat. Kívülről úgy néz ki, mintha valami szellem mozgatá a három ajtót a sínen, és akkor egyszercsak egy nagy "VÁÁÁ" kerekében előbukkan a feje, és ennél a résznél illik megijedni... Nagyon muris :)).
A második játékhoz egy különleges dologra van szükség. Egy a nyáron a játszótéren összetörött kis műanyag teherautóra. Összetörési javaslat: gyermekünk vágja háromszor a földhöz a játékot, amikor az "ellenség" (egy másik kisgyerek) közelít hozzá, hogy elvegye tőle. Az eredmény: a teherautó egyik hátsó kereke lifeg, a platója letörött, tehát levehető. Ezután aszaljuk a ragasztásra szánt játékot egy alsó fiókban, mindaddig, amíg ott gyermekünk rá nem talál. Garantáltan sokkal izgalmasabb tolni, mint az ép autókat.

To be continued...

Álom páros

Régóta terveztük és töbször elhalasztottuk, végül vettünk egy nagy levegőt, és az október 23-i hosszúhétvégén összeköltöztettük a manókat. Nagyon izgultam mi lesz, úgy tűnik teljesen feleslegesen. Minden külön ceremónia nélkül a kiságyat bevittük a gyerekszobába, és a helyén álló íróasztalt visszavittük a hálónkba. A jópofa az volt az egészben, hogy Dene amiatt esett pánikba, hogy az íróasztal eltűnt a szobájából, és nem amiatt, hogy egy másik kiságyat állítottunk oda. Ezt az akciót csupán érdeklődéssel figyelte. A második kritikus pont a lefektetés volt. Denének a pizsi mindig pontban 9-kor csörög, és utána az első kb 45 percben nagyon mélyen alszik. Ide időzítettük Dalmi becsempészését. És bár nem aludt el rögtön, és többször is be kellett mennünk hozzá, mert nyöszörgött, Dene nem ébredt fel rá. Dalmit pedig nem zavarta, hogy közben halkan szóltak a gyerekdalok, mert Dene mostanában csak erre hajlandó elaludni.
Reggel 5-kor Dene ébresztette Dalmit, Laci visszaaltatta Denét, és mikor Dalmit az evés után visszavittem, Dene bár még ébren volt, csak azt reklamálta, hogy nem szól a zene, és arra nem volt semmi tiltakozás, hogy bevittem a hálótársát. Ezen felbátorodva másnap Veszprémben Anyuéknál is együtt aludtak, és a sikersztori folytatódott, mert csak reggel fél 8-kor keltek. Aztán vasárnap reggel ismét reggel 3/4 8-kor, de csak azért, mert óraátállítás volt, enélkül 3/4 9-ig húzták - ezt csak halkan zárójelben merem megjegyezni. Azóta már túl vagyunk egy kiadós náthán is, ami miatt felváltva keltek éjjel, de jellemzően egymás sírására nem ébredtek fel. Az is igaz, hogy a bébiőrön keresztül hallott első ordításra mi már félálomban ugrunk, hogy kikapjuk azt, amelyik felébresztené a másikat. Azóta már akkor is jól elalszanak, ha szinte teljesen egyszerre visszük be aludni őket. Így az esténk is meghosszabbodott, mert Dalmi a korábbi fél 10-10 helyett 9 körül megy aludni. És ami hab a tortán, Lacinak végre nem kell a reggeli sötétségben vadászni a fiókjában, és találgatni, hogy vajon sikerül-e fekete vagy barna zoknit kihalászni...

Vidám gyerkőcök

A manókról a legújabb sztárfotók...

Éberen ébren

Kicsi lányunk és a nagy fiúnk

Amióta Dalma megszületett, Dene valahogy hirtelen nagyon nagy lett. És értem ezt nem csak egy újszülötthöz képest, hanem ténylegesen. Sokkal önállóbb lett, például már szinte teljesen egyedül eszik (már kanállal is!) és remekül megül a nagy széken.

Sokáig a "nem" alkotta az egész szókincset, persze számtalan jelentéssel bír ez az egyetlen szó is: nem, nincs, elment, elfogyott, eltűnt, nem akarom, sőt, ami vicces, hogy bizonyos hangszínben mondva, és valahogy úgy, hogy "ö nem" "igen"-t vagy "még egyszer"-t jelent. Új szavai is vannak, mint pl. "nemp" (nem ég a lámpa/nem lámpa) vagy az "otta" (óra, illetve betűk és számok), gyönyörűen mondja, hogy "vau" és a cica "mau" lett. Van még "otty" is, ami talán a pöttyöt jelenti. A korábbi "pa" és "áp" (lámpa) a legtöbbször "ampa" már. Ezen kívül persze akad még egy rakás hangjelzés, ami jelentéssel bír. Van ezek között: "gyere ide", "segíts", "vedd el", "kérem", "nem akarom", "fáj". Már szinte mindent ki tud fejezni, és mindent megért. Remekül meg lehet neki magyarázni a dolgokat, így sok hiszti megelőzhető.

El tud motorozni a játszótérre (persze csak ha akar, és ki tudom cselezni, hogy ne üljön be 3 méter után az oldalülésbe), igaz, hogy így az egyébként 10 perces séta kb 40 perc. No de nem azért mintha nem tudnánk gyorsabban menni, hanem mert túl sok látnivaló akad. Megnézzük, ahogyan elszáguld a troli vagy egy motor, ahogyan kiszáll vki az autójából és bezárja, ha kiáll egy autó a garázsból és becsukódik az automata kapu, egy néni sepri a faleveleket az utcán, vagy éppen az utcai lámpákat javítja egy darus kocsiból vki. Na és persze az összes lámpát és lámpának vélt tárgyat is meg kell nézni, valamint minden kapunál megállapítjuk, hogy "nem", vagyis, hogy zárva van.

Közben Dalmi szinte észrevétlenül növekszik. Azon kívül, hogy mosolyog, már gyönyörűen megtámaszkodik az alkarján, és hosszasan nézeget, egyre többet van ébren, már akár egyben 2 órát is. Nagyon igényli a foglalkozást, szeret tornázni, és tündér baba!

Még több kép a picúrokról itt.

Új szavak

Lehet találgatni, hogy Dene milyen új szavak jelentését tanulta meg a kistesó születése óta...

Ha az alábbiakra gondoltatok, jól gondoljátok:
"Várj", "Állj meg", "Mindjárt jövök", "Maradj ott", "Egy pillanat"

Nagy szekér

A szekerünk - mert hogy a babakocsit Pannonhalma óta már csak így hívjuk - áll egy babakocsiból és egy kerekes oldalülésből, plusz egy ráakasztott kismotorból, egy szatyor homokozójátékból valamint egy pelenkázótáskából. Így járunk a játszótérre. Nagy szekerünk az oldalkocsi miatt feltűnést kelt mindenhol, és garantáltan mosolyt fakaszt a szembejövők arcán. Sokan meg is állítanak, lelkendeznek, hogy ilyet még nem is láttak, és hogy micsoda csuda dolog ez. A múltkor hazafelé egy hasonló oldalkocsis alkotmánnyal találkoztunk. Összemosolyogtunk. Egy cipőben járunk.

És akkor közkívánatra a kép a nagy szekérről :))

Kriszti, Ági és a fiúk

Az októbert Kriszti, Ági, Csani és Bálint látogatásával nyitottuk. Nem is gondoltam volna, hogy már ilyen jól eljátszogatnak együtt. A játszóasztalunk nagy sikert aratott, nagyon édesek voltak, ahogyan hárman körbeállták. Kis hercegnő is bemutatkozott, természetesen csajos ruhában...

További képek itt.

Már én is mosolygok

Dalmus 4 hetesen ajándékozott meg az első igazi, tényleg nekem szóló mosollyal. Azóta egyre többször mosolyog.

Még több szeptemberi kép itt.

Ilyen volt az augusztus

Íme az augusztusunk képekben. Azt hiszem ez az idei volt a legtakarékosabb nyaralásunk. Idén a fő program a játszóterezés és otthon az udvaron dömperezés volt, kis hercegnőnk egyelőre ennyit engedélyezett nekünk.

Így szeretem a körtét!

Rákészül, harap, igazít, harap...

Na mit szóltok, milyen technikám van?

Megérkeztem!

Örömmel osztjuk meg a hírt Veletek, hogy 2009. augusztus 6-án 11.18-kor megszületett kislányunk, Dalma. Kis családunk így négy főre gyarapodott. A hazaérkezést már mindannyian nagyon vártuk, végülis aug. 11-én történt meg a családegyesítés.

Azóta Dalma már 1 hetes lett, és szépen gyarapodik.

A képeket itt megnézhetitek.

Csatolom Dalmi levelét:

Sziasztok!

Dalmának hívnak, most vagyok 1 hetes és 2 napos. Augusztus 6-án születtem meg, 11 óra 18 perckor. Bátyám nyomdokaiba lépve én is császárral láttam meg a napvilágot. Nagyon szeretem a pocakomat, így a kórházat már 100 g-mal gyarapodva hagytam el, dacolva minden vizsgálati eredménnyel, miszerint besárgultam, és ezért borzasztó aluszékonynak kellett volna elvileg lennem. Egy napig napoztam az UV fényben, így az eredetileg tervezett hétfői nagy hazaérkezés keddre csúszott. Dene, akit a nagy testvéremnek hívnak (pedig aztán még ő is pelenkás!) időnként már tudomást vesz rólam - leginkább persze akkor, ha reklamálok a kajaadagomért. Amúgy rém rendes baba vagyok, eszem és alszom, mindezt 3 órás szabályos ciklusokban. Én éjszaka is 3 óránként kérem a tejcit, mindent ugyanúgy csinálok, ahogy nappal, csak azt nem értem, hogy anyukám miért olyan kómás már reggelre.

De most búcsúzom is, mert már majdnem 1 órája ébren vagyok, és borzasztóan elálmosodtam. Majd még írok.

Sok puszi mindenkinek

Dalma

Családi fotózás

Már régóta terveztem, hogy készítsünk Denéről egy fényképsorozatot. Végül összekötöttük a családi fotózással, így kis családunk minden tagjáról, minden variációban készült kép.

Mégtöbb fénykép itt.

Tudok járni!

Dene végülis úgy döntött, mégiscsak ciki lenne, ha a másfeledik évét még kapaszkodva járva töltené be. Egy szép szerdai napon, június 24-én, Laci Dene oroszlánja és egy kis móka segítségével rábírta kismanót az önálló járásra. Előző nap már voltak azért jelek - a kanapén (amin persze sokkal nehezebb járni, mint a földön) már lépkedett 4-5-öt, aztán szerda délelőtt a kiságyát hosszanti irányban többször is végiggyalogolta. De az igazi áttörést ez az esti oroszlános móka hozta meg, így egy este alatt a 4-5 lépésből gyerekszoba nappali távolság lett a rekord. Nagyon izgultunk, vajon nem felejti-e el másnapra. Nem felejtette el, de még jó pár napig csak különböző cselekkel lehetett rávenni az önálló kétlábazásra. Egy hosszú hétvégét Sóstón töltöttünk, akkor már egész hosszú távolságok is sikerültek, de még el tudta keseríteni, ha elesett. Az első lépések megtételétől 1 hétre azonban nagyon megjött a bátorsága, és most már a lakáson belül is mindenhova kétlábon egyedül közlekedik, és látszik rajta, hogy borzasztóan tetszik neki! Persze nekünk is... nem győzünk hinni a szemünknek!!!

EVK babaklub nálunk

A babaklubok sorozatában most ránk került sor. Bár az alvásban most semelyikük nem jeleskedett, jókedvű volt minden baba, mi meg azért közben beszélgetni is tudtunk. A lúrkók sokat fejlődtek a legutóbbi találka óta. A legszembetűnőbb volt, hogy Dávid egyfolytában mozgásban volt, és négykézlábazik már. Persze Dene is bemutatta újdonsült tudományát. Most ő volt a rangidős, kíváncsi is voltam, vajon mit szól a földön fekvő-mocorgó picikhez. A főpróba egész jól sikerült, jöhet a kistesó.

Köszönjük, hogy itt voltatok, mi nagyon jól éreztük magunkat Denével!

A többi képet megtaláljátok itt.

5:3

Már régóta erősen figyeltük, hogy Dene vajon jobb vagy balkezes lesz. Nem volt egyértelmű, mert sok mindent balkézzel csinál. Laci balkezes, ezért aztán nagyon szurkolt, hogy Dene is az legyen. De talán majd a hugi. Sokáig 3:2-re a bal kéz vezetett, de aztán pár hete a kanál önálló kezelése lezárta a rejtélyt, átvette a vezetést a jobbik, így végülis 5:3-ra nyert. :))

Citromkarika, pancsolás és játszóház

Nem kevés izgalom előzte meg a nyaralásunkat, ugyanis kérdéses volt, hogy megússzuk-e a bárányhimlőt. Végülis védőoltással felszerelkezve, nem halasztottuk el a pihenést, és egy mozgalmas hétvégét követően hétfőn megérkeztünk Alsópáhokra. Szuper kellemes időt fogtunk ki. Kánikulából és mérsékelt melegből egyaránt jutott, így a kinti bébipancsolótól és játszótértől kezdve a benti medencékig, és természetesen az összes fellelhető játszóházat alaposan felfedeztük. A héten megtanultuk, hogy a locsolókanna mégsem felesleges melléklete a homokozójáték-készletnek. Dene a vízben ezzel játszott a legtovább, hosszasan szemlélte, hogyan lehet megtölteni és kiönteni belőle a vizet.

Érdekes kísérleteknek is megfigyelői lehettünk, miszerint fel lehet-e fűzni egy piritóst a babakocsi vállpántjára, a legérdekesebb játék reggeli közben a teafilteres tasak, vagy hogy a kis teherautóval a kezében fel tud-e mászni a mászókára, és csodáltuk, ahogyan fintorgás nélkül elmajszolta egymás után a citromkarikákat. Bár segítség nélkül menni még ezen a héten sem sikerült, Dene megtanult a kiscsúszdára ügyesen egyedül felmászni, és lecsúszni.

Néhány nap kirándultunk is. A zalaegerszegi skanzenben Dene is lelkesen nyújtotta a füvet a kecskéknek, (gyorsan elkapta aztán a kezét, mikor a kecske rákapott a fűre :)) és sétáltunk egy jót a kellemes hangulatú házak között.

A schönbrunni kastély segítőkész hozzáállása után (ott, amikor látták, hogy babakocsival vagyunk, kérés nélkül jött egy hölgy, és elkísért minket egy hátsó bejárathoz, ahonnan lifttel fel tudtunk menni megnézni a kiállítást), valósággal sokkolt minket a Festetics Kastély barátságtalansága. Miután megkérdeztem, hogy sok lépcsőt kell-e megmászni a kiállítás közben, kiderült, hogy babakocsit nem is szabad egyáltalán bevinni. Már ezen is csodálkoztam, de ezt még az ember megérti. Fogtuk a készenlétben tartott háti hordozónkat, és bevetésre készen elszántan nekiindultunk a bejáratnak, amikor a személyzet egy másik tagja közölte, hogy ezzel sem mehetünk be. Nem különösképpen hatotta meg őket, hogy én babát várok, és így Lacinak Dene 11 kilóját végig kézben tartani annyira nem mulatságos. De az utolsó csepp a pohárban az volt számunkra, amikor az őr rászólt Lacira, hogy a nyakába se vegye, hanem maga előtt tartsa, ne hogy az állítólagosan szűk közlekedőkben Dene a vázákat leverje! Kerestük ezeket a szűk helyeket szorgosan, de a könyvtár két keskeny bejáratánál többet nem találtunk. De ők biztosan jobban tudják, milyen veszélyes lehet egy járni nem tudó kisgyermek a szülei felügyelete mellett. Gondolom, sokkal kockázatosabb, mint egy virgonc iskoláscsapat. Azért úgy fair, hogy a pozitív meglepetésünkről is itt beszámoljak. Hazafelé utunk előtt megnéztük még Hévízen a kilátót. Valaki említette korábban, hogy van benne lift, de a faszerkezetet meglátva ezen jót mosolyogtunk. Aztán Laci csak úgy a vicc kedvéért megkérdezte, hogy van-e lift, amire a válasz úgy hangzott, hogy „Természetesen van!”.

És még néhány pillanatkép:

Még több kép:

http://picasaweb.google.hu/letti03/Alsopahok?authkey=Gv1sRgCPDJjLvD_YGItAE#

Bécsben

Májusban az egyik hétvégén meglátogattuk Icuékat Bécsben. A picúrok – Júlia és Dene most találkoztak először. Nagyon aranyosak voltak, ahogyan érdekelte őket mindig, hogy a másik mit csinál éppen. Szombatra igazán gyerekeknek való programokat szerveztünk. Játszótéren csúszás-mászás, homokozás, majd egy jó kis fagyizás után (na ez inkább a szülők kedvéért, mert Júlia és Dene fagyitölcsért kapott), sétáltunk egyet a Stephansplatzon, és utána jöhetett a vacsi egy hangulatos kis helyen a Donaukanal partján. Itt igazi beach hangulat uralkodott, a gyerkőcök iszonyúan élvezték, hogy kiszabadultak a babakocsi fogságából, és felfedezték négykézláb-kétlábon az egész környéket. Dene fáradhatatlanul mászta a lépcsőket, pedig alig aludt napközben, szerintem a nap végefelé már napenergiával működött. Összebarátkozott egy nagy fekete kutyussal is (azóta minden kutyához oda akar menni megsimogatni.) Vasárnap mi még megnéztük a schönbrunni kastélyt. Dene már a Schönbrunnhoz vezető úton elaludt, úgy látszik kimerítette a sok élmény. Amíg aludt, bementünk vele a kastélyba. Közben aztán felébredt, de ez a kis energiapótlás elég volt neki, hogy kibírja a hazaútig, így nem kellett túl korán visszaindulnunk, egy szép nagy séta a parkban is belefért. Gyönyörű Schönbrunn, és egy csomó kicsit nagyobbaknak való program is van, majd amikor nagyobbak lesznek, is biztosan elmegyünk még egyszer.
Icuéknak köszönjük a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat!