Most!

Dene beszéde gyönyörűen fejlődik az utóbbi időben. Például a mott is mosttá fejlődött. Lassan kiiktatjuk a "mindjárt" szót a szókincsünkből, mert amint kiejtjük a szánkon, már jön is az egyre követelőzőbb hangnemű "most!"...
Szép kerek mondatok is vannak már, mint: "Apuval megyünk aludni", "Itt két cica van."
Van egy nagyon kedvelt szava is, amit nem olyan régen tanult, és szinte mindenhez hozzá bírja fűzni: "teljesen". "Teljesen elfogyott." "Teljesen üres."

Többször voltunk mostanában Sóstón, a szúnyogok majd megették a gyerekeket, nem győzetem fújkálni őket. A szókincsére ez az élmény is fejlesztően hatott: "Már megint megcsípett egy szúnyog!"

Aztán a hugit nevelni is kell: "Ami ezt nem babad!" (Dalmi ezt nem szabad!) Persze ehhez azt is látni kéne, hogy hogyan strázsál a tiltott helyek mellett, és várja izgalommal, hogy Dalmi közelítsen, és rá lehessen szólni. :))

Egyik kedvenc gyerekszájam mostanában:
Dene magával beszélget, nézi a kiürült joghurtos poharat és a kanalat:
Ránéz a kanálra, hosszasan nézi, majd közli: -Ez üres.
Nézi még egy darabig elgondolkodva a kanalat, majd belenéz a joghurtos pohárba: - Ez is üres.
Egy kis hatásszünet után: - Jééé.

Júniusi képek itt.

Nicsak ki beszél még!

Kicsit hitetlenkedve fogadta eddig mindenki a családban, pedig azóta is többször megerősítést nyert, hogy Dalmi elkezdett beszélni.
Május végén az első szó a"leesett" volt. Már két napja füleltem, mert én sem akartam elhinni, de végülis teljesen egyértelműen az etetőszékből leeső tárgyakra mondta, és utánuk is nézett. Mikor tudatosult bennem, és én is ismételtem, hogy leesett, látszott rajta, hogy örül, hogy észrevették, és kb fél órán keresztül ismételgette, valahogy így "leese".
Most csütörtökön jött az "oppá", majd hétvégén a "pa" a lámpára. Felnéz a lámpára, és mondja. Ma pedig még "áppa" is lett belőle.