Egy egész délelőttös pakolás, csomagok besakkozása az autóba (jó dolog lehet a kombi), motorok a gyerekek lábához, biciklik a tetőre. Fél 2, Dalmi már hol fáradt, be akar ülni az autóba, már miközben pakolunk, elalszik. Elindulunk. 3 utcányiról még hazafordulunk valamiért, ami már nem emlékszem, mi volt, de biztosan nélkülözhetetlen. Az út 2,5 óra, Dalmit alig tudom lekötni, ki akar szállni. Útközben elered az eső. Végre megérkezünk. Közben megint kisüt a nap, gyorsan kidobáljuk a cuccokat, rohanunk a tópartra. Szép az idő, örülünk a nyugalomnak. A gyerekek pancsolnak az esti napfényben. Csönd. De jó is ez! Kezdünk leereszteni, jön a nyaralás, és még milyen sok ilyen klasz nap áll előttünk! – Gondoljuk.
Aztán megtörve az idilli hangulatot,
Dene egyszer csak határozott hangon kijelenti: - Most menjünk haza.
Mi: - Igen, megyünk az apartmanba.
Dene: - Nem, a Szugló utcába menjünk haza!
Ajjaj. És tudjuk, hogy most valami igen jó indokot kell keresnünk, ma miért is nem fogunk hazamenni.
Apartmanban
Néhány napos tréning után, már Dene is tudja, hogy ahol most lakunk, az egy „apartman”. Majd aktívan elkezdi használni ezt az új szót.
Egyik este lefekvés előtt az ének választásakor: „Anya az apartmanban-t énekeljed!” – ez az „A part alatt” c. nálunk igen nagysikerű nóta akart lenni…
(Azóta is így hívja ezt a dalt, bár most már direkt mondja.)
Pocijom
Dalmi beszéde rengeteget fejlődött a nyaralásunk 2 hete alatt. Gyakorlatilag mindent mond és ért, kifejezi magát rövid mondatokban, gyönyörűen utánunk mond bármit, és a hinta-palinta dalocskát el tudja énekelni (amit aztán minden helyen, ahova fel lehet csimpaszkodni el is énekel a hintázás közben). Néhány rettentő édes szót is kreált: pocijom (pocim), lábájam (lábam), térdejem (térdem) – ezek mind a „Dalmi pocija” leszármazottai lehetnek, és legkedvesebb mindenhova hurcolós állatkája az: egérem.
A nyaralás alatt a gyerekek a szókincsen kívül sok minden másban is fejlődtek. Az első hét még az állandó térdsebek jegyében telt, mert totálisan sík terepen is remekül elhasaltak a jókedvű futkározások közepette, a javulás itt a nem-megújuló horzsolásokban mutatkozott meg. Megismerkedtek és szívükbe zártak egy kiskutyát, (az apartmanunk gazdájának kutyája szabadon átjárt hozzánk), Kevin sokszor már nem győzött menekülni a rajongásuktól. Bár először bizalmatlanul fogadták a hajót és kisvonatot, hamar rájöttek, milyen izgalmas és érdekes ezeken az új eszközökön utazni, így Sopronban a legnagyobb sikere az elektromos városjáró kisvonatnak volt. Aztán iszapozás, víz-bátorság, csúszdázás fürdőnadrágkoptatásig, palacsintaevés, és más felnőttes normális ételek elfogyasztása, stb, stb…
Rengeteg kép a nyaralásról:
