Dalmi folyamatosan ügyesedik, egy kézzel kézen fogva szépen sétál, és néhány önálló lépést is tett a múlt héten. Szuperül lehet vele játszótérre járni, mindenhova odamászik, feltalálja magát, bátran odamegy a messzi tárgyakhoz is.
Mostanában a sláger, hogy mindenhova, amit csak ér, felmászik. Így derült ki a hétvégén, hogy a játszótéren a létrás mászókán simán felhúzza magát egyedül az alsó fokra, felmászik a kiscsúszdára, és le is csúszik. Az új helyeken is, mintha direkt keresné, mire lehet felmászni. Tegnap voltunk babaklubban Zsófiéknál. A kisszéknek rettentő sikere volt, felmászik rá, szabályosan ráül, majd feláll, kicsit rángatja, majd letolat, vagy lecsúszik. Rátalált a nyugágyra is, ez sem okozott problémát. Persze ebből már Dene sem maradhatott ki. Ketten másztak le-föl rá.
Pont ma volt egy nagyon vicces történet. Ha együtt játszanak a szobában, rövidebb időre már van, hogy magukra hagyom őket, aztán fülelem, mi történik, amíg kacarászás hallatszik, nagy gond nem lehet alapon. Ma este is fülelünk Lacival, egy kis rötyögés (Dalmitól) majd egy kis zörgés, majd Dene megjelenik az ajtóban, tolja az egyik gurulós játéktároló ládát. Előtte közösen toligálták, azt gondoltam meglátom mindjárt Dalmit is, hogy ő is tolja a ládát a túloldalon. De nem. Dene tolta egyedül, Dalmi pedig a doboz tetején ült vigyorogva... Na azért ez így nem volt egy életbiztosítás, gyorsan levettem a tetejéről a hugit...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése