Első nap az óvodában

Az oviba beszokás leginkább úgy ment, mint ahogyan legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna: Néhány nap ismerkedés után az élesüzem napon, szeptember 1-én egyszerűen bementünk, elköszöntem, délután mentem érte, az ölembe ugrott boldogan, és közölték, hogy mintagyerek volt, evett aludt, játszott, és jól érezte magát. Azt reméltem, hogy könnyebben megy majd, mint a kb 6 hónapig és sokszor embert-gyereket-szülőt-gondozónőt próbáló bölcsibeszoktatás, ahol még Dalmi csoportjában is tudtak róla, ha Denének rossz napja volt. De erre nem számítottam, hogy ilyen szépen sikerül, és nagyon örülünk neki. Szeret oviba járni, és nem valószínű, hogy már lesz nagy mélypont, vagyis elfogadta, hogy közösségben tölti a napjait bizonyos megszokott napirend szerint, és szót kell fogadni annak, aki éppen rájuk vigyáz, meg kell enni az ebédet, aludni kell ebéd után.

Első buszos kirándulás

Denénél néhány jól irányzott kérdéssel azért már történetek egész sorát lehet előcsalogatni, így például az alábbiakat tudtuk meg a veresegyházi medveparkba kirándulásukról:
- a nagycsoportosok egy kicsi, nagyon rövid buszban ültek,
- a medveparkban az étterem mellett volt a wc,
- a wc-ben a kézszárító nagyon magasan volt, és Évi néni indította be mindig,
- illetve, hogy a maciknak almát vittek, és az apa maci ette meg az összeset.

Nagy élmény volt a gyerekeknek, és le a kalappal az óvónők előtt, hogy 120 gyerekkel bevállaltak egy ilyen buszos kirándulást.

Örülök neki, különösen, hogy egy korábbi ovis program, szeptemberben, Denének kevésbé jól sikerült. Kint ültek a kertben és egy zenés előadást néztek, mikor nem sokkal a kezdés után először beesett 2 pad közé, és felsértette a száját, aztán megcsípte az arcát egy darázs. Volt nagy sírás, de az óvónénik szerint igazi hősként viselkedett. Évi néni úgy fogalmazott „Látom én már, hogy Dene nagyon strapabíró gyerek” – amin utána elgondolkodtam, hogy ezek szerint, amit gyanítottunk is persze, hogy a hisztik semmiségekért otthon csak direkt nekünk szóló színészi előadások, igazából, nem is kényes.