Most!

Dene beszéde gyönyörűen fejlődik az utóbbi időben. Például a mott is mosttá fejlődött. Lassan kiiktatjuk a "mindjárt" szót a szókincsünkből, mert amint kiejtjük a szánkon, már jön is az egyre követelőzőbb hangnemű "most!"...
Szép kerek mondatok is vannak már, mint: "Apuval megyünk aludni", "Itt két cica van."
Van egy nagyon kedvelt szava is, amit nem olyan régen tanult, és szinte mindenhez hozzá bírja fűzni: "teljesen". "Teljesen elfogyott." "Teljesen üres."

Többször voltunk mostanában Sóstón, a szúnyogok majd megették a gyerekeket, nem győzetem fújkálni őket. A szókincsére ez az élmény is fejlesztően hatott: "Már megint megcsípett egy szúnyog!"

Aztán a hugit nevelni is kell: "Ami ezt nem babad!" (Dalmi ezt nem szabad!) Persze ehhez azt is látni kéne, hogy hogyan strázsál a tiltott helyek mellett, és várja izgalommal, hogy Dalmi közelítsen, és rá lehessen szólni. :))

Egyik kedvenc gyerekszájam mostanában:
Dene magával beszélget, nézi a kiürült joghurtos poharat és a kanalat:
Ránéz a kanálra, hosszasan nézi, majd közli: -Ez üres.
Nézi még egy darabig elgondolkodva a kanalat, majd belenéz a joghurtos pohárba: - Ez is üres.
Egy kis hatásszünet után: - Jééé.

Júniusi képek itt.