Nem kevés izgalom előzte meg a nyaralásunkat, ugyanis kérdéses volt, hogy megússzuk-e a bárányhimlőt. Végülis védőoltással felszerelkezve, nem halasztottuk el a pihenést, és egy mozgalmas hétvégét követően hétfőn megérkeztünk Alsópáhokra. Szuper kellemes időt fogtunk ki. Kánikulából és mérsékelt melegből egyaránt jutott, így a kinti bébipancsolótól és játszótértől kezdve a benti medencékig, és természetesen az összes fellelhető játszóházat alaposan felfedeztük. A héten megtanultuk, hogy a locsolókanna mégsem felesleges melléklete a homokozójáték-készletnek. Dene a vízben ezzel játszott a legtovább, hosszasan szemlélte, hogyan lehet megtölteni és kiönteni belőle a vizet.
Érdekes kísérleteknek is megfigyelői lehettünk, miszerint fel lehet-e fűzni egy piritóst a babakocsi vállpántjára, a legérdekesebb játék reggeli közben a teafilteres tasak, vagy hogy a kis teherautóval a kezében fel tud-e mászni a mászókára, és csodáltuk, ahogyan fintorgás nélkül elmajszolta egymás után a citromkarikákat. Bár segítség nélkül menni még ezen a héten sem sikerült, Dene megtanult a kiscsúszdára ügyesen egyedül felmászni, és lecsúszni.
Néhány nap kirándultunk is. A zalaegerszegi skanzenben Dene is lelkesen nyújtotta a füvet a kecskéknek, (gyorsan elkapta aztán a kezét, mikor a kecske rákapott a fűre :)) és sétáltunk egy jót a kellemes hangulatú házak között.
A schönbrunni kastély segítőkész hozzáállása után (ott, amikor látták, hogy babakocsival vagyunk, kérés nélkül jött egy hölgy, és elkísért minket egy hátsó bejárathoz, ahonnan lifttel fel tudtunk menni megnézni a kiállítást), valósággal sokkolt minket a Festetics Kastély barátságtalansága. Miután megkérdeztem, hogy sok lépcsőt kell-e megmászni a kiállítás közben, kiderült, hogy babakocsit nem is szabad egyáltalán bevinni. Már ezen is csodálkoztam, de ezt még az ember megérti. Fogtuk a készenlétben tartott háti hordozónkat, és bevetésre készen elszántan nekiindultunk a bejáratnak, amikor a személyzet egy másik tagja közölte, hogy ezzel sem mehetünk be. Nem különösképpen hatotta meg őket, hogy én babát várok, és így Lacinak Dene 11 kilóját végig kézben tartani annyira nem mulatságos. De az utolsó csepp a pohárban az volt számunkra, amikor az őr rászólt Lacira, hogy a nyakába se vegye, hanem maga előtt tartsa, ne hogy az állítólagosan szűk közlekedőkben Dene a vázákat leverje! Kerestük ezeket a szűk helyeket szorgosan, de a könyvtár két keskeny bejáratánál többet nem találtunk. De ők biztosan jobban tudják, milyen veszélyes lehet egy járni nem tudó kisgyermek a szülei felügyelete mellett. Gondolom, sokkal kockázatosabb, mint egy virgonc iskoláscsapat. Azért úgy fair, hogy a pozitív meglepetésünkről is itt beszámoljak. Hazafelé utunk előtt megnéztük még Hévízen a kilátót. Valaki említette korábban, hogy van benne lift, de a faszerkezetet meglátva ezen jót mosolyogtunk. Aztán Laci csak úgy a vicc kedvéért megkérdezte, hogy van-e lift, amire a válasz úgy hangzott, hogy „Természetesen van!”.
És még néhány pillanatkép:
Még több kép:
És még néhány pillanatkép:
Még több kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése