Amióta Dalma megszületett, Dene valahogy hirtelen nagyon nagy lett. És értem ezt nem csak egy újszülötthöz képest, hanem ténylegesen. Sokkal önállóbb lett, például már szinte teljesen egyedül eszik (már kanállal is!) és remekül megül a nagy széken. Sokáig a "nem" alkotta az egész szókincset, persze számtalan jelentéssel bír ez az egyetlen szó is: nem, nincs, elment, elfogyott, eltűnt, nem akarom, sőt, ami vicces, hogy bizonyos hangszínben mondva, és valahogy úgy, hogy "ö nem" "igen"-t vagy "még egyszer"-t jelent. Új szavai is vannak, mint pl. "nemp" (nem ég a lámpa/nem lámpa) vagy az "otta" (óra, illetve betűk és számok), gyönyörűen mondja, hogy "vau" és a cica "mau" lett. Van még "otty" is, ami talán a pöttyöt jelenti. A korábbi "pa" és "áp" (lámpa) a legtöbbször "ampa" már. Ezen kívül persze akad még egy rakás hangjelzés, ami jelentéssel bír. Van ezek között: "gyere ide", "segíts", "vedd el", "kérem", "nem akarom", "fáj". Már szinte mindent ki tud fejezni, és mindent megért. Remekül meg lehet neki magyarázni a dolgokat, így sok hiszti megelőzhető.
El tud motorozni a játszótérre (persze csak ha akar, és ki tudom cselezni, hogy ne üljön be 3 méter után az oldalülésbe), igaz, hogy így az egyébként 10 perces séta kb 40 perc. No de nem azért mintha nem tudnánk gyorsabban menni, hanem mert túl sok látnivaló akad. Megnézzük, ahogyan elszáguld a troli vagy egy motor, ahogyan kiszáll vki az autójából és bezárja, ha kiáll egy autó a garázsból és becsukódik az automata kapu, egy néni sepri a faleveleket az utcán, vagy éppen az utcai lámpákat javítja egy darus kocsiból vki. Na és persze az összes lámpát és lámpának vélt tárgyat is meg kell nézni, valamint minden kapunál megállapítjuk, hogy "nem", vagyis, hogy zárva van.
Közben Dalmi szinte észrevétlenül növekszik. Azon kívül, hogy mosolyog, már gyönyörűen megtámaszkodik az alkarján, és hosszasan nézeget, egyre többet van ébren, már akár egyben 2 órát is. Nagyon igényli a foglalkozást, szeret tornázni, és tündér baba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése