5:3

Már régóta erősen figyeltük, hogy Dene vajon jobb vagy balkezes lesz. Nem volt egyértelmű, mert sok mindent balkézzel csinál. Laci balkezes, ezért aztán nagyon szurkolt, hogy Dene is az legyen. De talán majd a hugi. Sokáig 3:2-re a bal kéz vezetett, de aztán pár hete a kanál önálló kezelése lezárta a rejtélyt, átvette a vezetést a jobbik, így végülis 5:3-ra nyert. :))

Citromkarika, pancsolás és játszóház

Nem kevés izgalom előzte meg a nyaralásunkat, ugyanis kérdéses volt, hogy megússzuk-e a bárányhimlőt. Végülis védőoltással felszerelkezve, nem halasztottuk el a pihenést, és egy mozgalmas hétvégét követően hétfőn megérkeztünk Alsópáhokra. Szuper kellemes időt fogtunk ki. Kánikulából és mérsékelt melegből egyaránt jutott, így a kinti bébipancsolótól és játszótértől kezdve a benti medencékig, és természetesen az összes fellelhető játszóházat alaposan felfedeztük. A héten megtanultuk, hogy a locsolókanna mégsem felesleges melléklete a homokozójáték-készletnek. Dene a vízben ezzel játszott a legtovább, hosszasan szemlélte, hogyan lehet megtölteni és kiönteni belőle a vizet.

Érdekes kísérleteknek is megfigyelői lehettünk, miszerint fel lehet-e fűzni egy piritóst a babakocsi vállpántjára, a legérdekesebb játék reggeli közben a teafilteres tasak, vagy hogy a kis teherautóval a kezében fel tud-e mászni a mászókára, és csodáltuk, ahogyan fintorgás nélkül elmajszolta egymás után a citromkarikákat. Bár segítség nélkül menni még ezen a héten sem sikerült, Dene megtanult a kiscsúszdára ügyesen egyedül felmászni, és lecsúszni.

Néhány nap kirándultunk is. A zalaegerszegi skanzenben Dene is lelkesen nyújtotta a füvet a kecskéknek, (gyorsan elkapta aztán a kezét, mikor a kecske rákapott a fűre :)) és sétáltunk egy jót a kellemes hangulatú házak között.

A schönbrunni kastély segítőkész hozzáállása után (ott, amikor látták, hogy babakocsival vagyunk, kérés nélkül jött egy hölgy, és elkísért minket egy hátsó bejárathoz, ahonnan lifttel fel tudtunk menni megnézni a kiállítást), valósággal sokkolt minket a Festetics Kastély barátságtalansága. Miután megkérdeztem, hogy sok lépcsőt kell-e megmászni a kiállítás közben, kiderült, hogy babakocsit nem is szabad egyáltalán bevinni. Már ezen is csodálkoztam, de ezt még az ember megérti. Fogtuk a készenlétben tartott háti hordozónkat, és bevetésre készen elszántan nekiindultunk a bejáratnak, amikor a személyzet egy másik tagja közölte, hogy ezzel sem mehetünk be. Nem különösképpen hatotta meg őket, hogy én babát várok, és így Lacinak Dene 11 kilóját végig kézben tartani annyira nem mulatságos. De az utolsó csepp a pohárban az volt számunkra, amikor az őr rászólt Lacira, hogy a nyakába se vegye, hanem maga előtt tartsa, ne hogy az állítólagosan szűk közlekedőkben Dene a vázákat leverje! Kerestük ezeket a szűk helyeket szorgosan, de a könyvtár két keskeny bejáratánál többet nem találtunk. De ők biztosan jobban tudják, milyen veszélyes lehet egy járni nem tudó kisgyermek a szülei felügyelete mellett. Gondolom, sokkal kockázatosabb, mint egy virgonc iskoláscsapat. Azért úgy fair, hogy a pozitív meglepetésünkről is itt beszámoljak. Hazafelé utunk előtt megnéztük még Hévízen a kilátót. Valaki említette korábban, hogy van benne lift, de a faszerkezetet meglátva ezen jót mosolyogtunk. Aztán Laci csak úgy a vicc kedvéért megkérdezte, hogy van-e lift, amire a válasz úgy hangzott, hogy „Természetesen van!”.

És még néhány pillanatkép:

Még több kép:

http://picasaweb.google.hu/letti03/Alsopahok?authkey=Gv1sRgCPDJjLvD_YGItAE#

Bécsben

Májusban az egyik hétvégén meglátogattuk Icuékat Bécsben. A picúrok – Júlia és Dene most találkoztak először. Nagyon aranyosak voltak, ahogyan érdekelte őket mindig, hogy a másik mit csinál éppen. Szombatra igazán gyerekeknek való programokat szerveztünk. Játszótéren csúszás-mászás, homokozás, majd egy jó kis fagyizás után (na ez inkább a szülők kedvéért, mert Júlia és Dene fagyitölcsért kapott), sétáltunk egyet a Stephansplatzon, és utána jöhetett a vacsi egy hangulatos kis helyen a Donaukanal partján. Itt igazi beach hangulat uralkodott, a gyerkőcök iszonyúan élvezték, hogy kiszabadultak a babakocsi fogságából, és felfedezték négykézláb-kétlábon az egész környéket. Dene fáradhatatlanul mászta a lépcsőket, pedig alig aludt napközben, szerintem a nap végefelé már napenergiával működött. Összebarátkozott egy nagy fekete kutyussal is (azóta minden kutyához oda akar menni megsimogatni.) Vasárnap mi még megnéztük a schönbrunni kastélyt. Dene már a Schönbrunnhoz vezető úton elaludt, úgy látszik kimerítette a sok élmény. Amíg aludt, bementünk vele a kastélyba. Közben aztán felébredt, de ez a kis energiapótlás elég volt neki, hogy kibírja a hazaútig, így nem kellett túl korán visszaindulnunk, egy szép nagy séta a parkban is belefért. Gyönyörű Schönbrunn, és egy csomó kicsit nagyobbaknak való program is van, majd amikor nagyobbak lesznek, is biztosan elmegyünk még egyszer.
Icuéknak köszönjük a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat!

Nyuszi-móka

Laci teniszedzője nyuszikat tart. Már régen beszéltük vele, hogy Denével elmennénk nyuszinézőbe, amint megint vannak kisnyuszik. Nem baj, hogy eddig vártunk, mert Dene most kezdi igazán értékelni az állatokat. Nagyon tetszettek neki a nyuszik, a fehéreket meg is simogatta, és nevetgélt hozzá, a fekete nyuszi azonban úgy látszik nem fért bele a nyulakról kialakult képbe, őhozzá közel sem akart menni. A nyuszikon kívül aztán az udvarban egy kedves puli is akadt, Dene bátran megsimogatta a kutyust is.

Igazi húsvéti nyuszik - Húsvétkor születtek


Guszti, a büszke apanyúl

Pocaklakók találkája Denével

A héten Juci járt nálunk, így a pocaklakók 2:1-hez többségben voltak Denével szemben. Miközben kitárgyaltunk minden terhestémát, Dene nagyon elemében volt. Igazából csak olyan átlagos hangulatban találta Juci érkezése, de aztán látogatónk jelenléte nagyon feldobta, hatalmas jókedve kerekedett, és megállás nélkül produkálta magát. A lefekvéshez közel azért már jött egy kis nyűgösség, de amúgy tündér volt délelőtt. Délután játszóházba mentünk Jucival, aki délután egy kis napközbeni elfoglaltsága után újra csatlakozott hozzánk. Dene a jókedvét nyilvánvalóan otthon hagyta, mert sajnos a nyűgösségét a sok játék sem tudta enyhíteni, végül néhány hisztis akció után sietve távoztunk. Így Juci azt hsizem teljeskörű betekintést kaphatott egy kisgyerek életébe. :)) Másnap természetesen egész nap tündérien viselkedett…

Hétvége az Őrségben

Ennél jobban nem is tervezhettük volna ezt a családi hétvégét! Fantasztikus időnk volt, így mindkét napot a szabadban és a természetben töltöttük. Most debütált csak igazán a háti hordozó. Egész jól tűrte Dene, bár azért az avarban turkálás, és a fűben négykézlábazás után néha kicsit zokon vette amikor beleültettük. Menet közben minden oké volt, élvezte, hogy a magasból több mindent lát, és amúgy is kellemesen elringatta. Elég keveseket aludt napközben, így nem csoda, hogy szombaton a kirándulás vége felé elszunyókált a hordozóban. Szombaton nagyokat sétáltunk a szálláshelyünk környékén, Szentpéterfán, kirándultunk a Pinka szurdokban, és megnéztük a Jáki templomot. Közben a geoládát is megtaláltuk, ahol írták a koordináták. Vasárnap ellátogattunk az Ó-Ebergényi Kastélyhoz, ami majdnem jól megviccelt minket, mert egyáltalán nem Ebergényben található. Utána a szombathelyi arborétum következett. Mialatt Anyuék és Timiék körbesétálták, mi remekül eltöltöttük az időt a bejárattól nem messze lévő játszótéren a szinte nyári napsütésben. Az arborétumot nekünk nem igazán maradt időnk megnézni, de amúgy is elhatároztuk, hogy visszajövünk még máskor is erre a szép vidékre - persze az arborétum játszóterét akkor sem fogjuk kihagyni... :))

Apának és Öcsinek pedig még egyszer boldog szülinapot!

Még több kép:

http://picasaweb.google.hu/letti03/Orseg?authkey=Gv1sRgCLbp6eqNgfreYg#

Játszótéri kavalkád

Amint beköszöntött az első szép tavaszi napsütéses nap, és az óra átállítás, a délutáni alvás után is ki tudunk menni a levegőre, és persze a játszótérre. Már homokozáshoz szükséges eszközökkel felszerelve érkeztünk, mert az első ismerkedések a homokkal nagy sikert arattak Denénél.
Denének kiborítottam 2 formát és egy lapátot a földre, aztán eligazítottam az erre szánt kis ülőkén, hogy ne fázzon fel. Mire ezzel a fél percet sem felölelő cselekvéssorozattal végeztem, már szorosan mellettünk állt 2 ikerfiúcska, akik ezidő alatt már meg is szerezték a két formát. Aztán a következő 10mp-en belül egy másik kisfiú, aki anyukája heves tiltakozása ellenére a homokozó peremén motorozott, beledőlt a homokba, illetve egy járni nem tudó kislányka elhasalt mellettünk, majd aggódó anyukájára mit sem hederítve megindult egy nagy gödör felé, további három anyuka próbálta - sikertelenül - csemetéjét távol tartani a még nyirkos homoktól, egy szaladgáló kisgyereket majdnem elütött a hinta, és még sorolhatnám. Zajlik az élet, de végre jó ezt látni a sok borús téli nap után.