Most!

Dene beszéde gyönyörűen fejlődik az utóbbi időben. Például a mott is mosttá fejlődött. Lassan kiiktatjuk a "mindjárt" szót a szókincsünkből, mert amint kiejtjük a szánkon, már jön is az egyre követelőzőbb hangnemű "most!"...
Szép kerek mondatok is vannak már, mint: "Apuval megyünk aludni", "Itt két cica van."
Van egy nagyon kedvelt szava is, amit nem olyan régen tanult, és szinte mindenhez hozzá bírja fűzni: "teljesen". "Teljesen elfogyott." "Teljesen üres."

Többször voltunk mostanában Sóstón, a szúnyogok majd megették a gyerekeket, nem győzetem fújkálni őket. A szókincsére ez az élmény is fejlesztően hatott: "Már megint megcsípett egy szúnyog!"

Aztán a hugit nevelni is kell: "Ami ezt nem babad!" (Dalmi ezt nem szabad!) Persze ehhez azt is látni kéne, hogy hogyan strázsál a tiltott helyek mellett, és várja izgalommal, hogy Dalmi közelítsen, és rá lehessen szólni. :))

Egyik kedvenc gyerekszájam mostanában:
Dene magával beszélget, nézi a kiürült joghurtos poharat és a kanalat:
Ránéz a kanálra, hosszasan nézi, majd közli: -Ez üres.
Nézi még egy darabig elgondolkodva a kanalat, majd belenéz a joghurtos pohárba: - Ez is üres.
Egy kis hatásszünet után: - Jééé.

Júniusi képek itt.

Nicsak ki beszél még!

Kicsit hitetlenkedve fogadta eddig mindenki a családban, pedig azóta is többször megerősítést nyert, hogy Dalmi elkezdett beszélni.
Május végén az első szó a"leesett" volt. Már két napja füleltem, mert én sem akartam elhinni, de végülis teljesen egyértelműen az etetőszékből leeső tárgyakra mondta, és utánuk is nézett. Mikor tudatosult bennem, és én is ismételtem, hogy leesett, látszott rajta, hogy örül, hogy észrevették, és kb fél órán keresztül ismételgette, valahogy így "leese".
Most csütörtökön jött az "oppá", majd hétvégén a "pa" a lámpára. Felnéz a lámpára, és mondja. Ma pedig még "áppa" is lett belőle.

Mott

Dene egyik minap frissen tanult szava a "mott" (most), amit nagyon helyesen és előszeretettel használ. Ha belegondolunk, ez egy rendkívül hasznos szó az akaratérvényesítésre. Azt hiszem a sok "mindjárt" és "várj egy kicsit" miatt fejlesztette ki, hogy nyomatékot adjon az akaratának, valahogy így:
Dene: Inni! Inni! (Kérek innivalót!)
Anya: Mindjárt, csak előbb....
Dene: Nem, mott!

Az újabb szavak között rengeteg ige van, mint "elfogyott", "elgurult", "jön", "elment", "eszik", "anni" (alszik, aludni). Szépen ragoz is, már teljesen helyesen használja : "Apué", "Deneé", "Amié", "Ajaé" (anyáé), de van már tárgyrag, és val-vel is.

Továbbra is szereti a hasonló hangzású szavakat, így a "pápa" = lába/cápa, "majasz" = magas/malac, "Kukac" = kukac, "Kukas" = lukas és "kokas"= kockás (fülű nyúl)

Renkívül örülünk neki, hogy egyre több mindent mond, így eltűnik a hisztik és visítások egy része is, mert ki tudja fejezni, mit szeretne.

Forog a világ

Dene egyik kedvence, hogy forog egy helyben, addig, amíg el nem szédül. Akkor aztán megkapaszkodik, vagy egy kicsit tántorog, közben nagyokat nevet magán. Most már mondja is, hogy "forog". Ma is szédítette magát délután, és utána közölte, hogy most "Ami is" (Dalmi is). Nagyon nehezen tudtam meggyőzni, hogy Dalmi még nem tud forogni, majdnem még hiszti is lett belőle. Végül az hatott, hogy Dalmi még kicsi, járni sem tud, majd ha nagyobb lesz, tud járni, és majd forogni is. Ezek után a délután hátralévő részében Dene 10 percenként megkérdezte: "Ami nagy lett?" Mindig ki kellett ábrándítanom, hogy nem, még nem elég nagy a forgáshoz... :))

Zalakaros

Remekül éreztük magunkat Zalakaroson. Rengeteget voltunk vízben, játszóházaztunk, Dene unalomig hintázott, és már Dalmi is ismerkedett a homokkal nagy beleéléssel.

A nyaralás alatt Dene új szavakat tanult. A legjobb a "Megyünk!", amihez egy jellegzetes sürgető kétségbeesés hanglejtés is tartozik. Most már legalább ki tudja fejezni, ha elunta a banánt.

Dalmi is meglepett minket egy újdonsággal. Már több mint 3 hete feláll, de most a kiságyban is felállt, és innentől kezdve igazából bármibe kapaszkodva.

Együtt aludtunk 4-en, ami egész jól sikerült, (keltek mindketten éjszaka, de legalább nem keltették egymást), így a sikeren felbátorodva hazaértünk után Dalmit visszaköltöztettük a gyerekszobába.

Képek Zalakarosról itt.

Nicsak ki beszél

Úgy nagyjából egy hónapja kezdett el igazán Dene beszélni, azóta hétről hétre, és napról napra bővül a szókincse. Most már szinte mindent próbál utánozni, még a bonyolultabb szavakat is.

A mai nap termése a "kukucs" és a "kakas" például :)) Szépen tisztulnak is a tanult szavak. Nagyon szereti a hasonló hangzású szavakat, így pl a "tita" = tik-tak (óra), "cita" = cica, vagy "ijja"= villa, "héjja". Tud már ellentétpárokat is, mint kicsi/pici - nagy, hideg-meleg, üres-tele. És az "ettő" =kettő -t helyesen használja mindenre, amiből kettő van. Egyre inkább használja a tanult szavakat, például, ha valamit nem kér, mondja rá, hogy "nem tee" =nem kell. Ha nyitva van egy ajtó/szekrényajtó, rögtön mutat rá, és mondja, hogy "ajtó". Persze a legtöbbször még tolmács kell a megértéséhez, de szépen alakul a beszéde.

És egy kis gyerekszáj:

Szituáció: Uzsonnázunk, etetem Dalmit, Dene is falatozik. Dalmi elkezd "pűzni", kifelé fújja a szájjából az ennivalót, mindenhova röpül.

Anya Dalminak: te kis bohóc!

Anya Denének: ugye te is szoktál bohóc lenni?

Dene: Aha. ... Aja (anya) is.

:))

Sok-sok áprilisi kép, Húsvét, járókában ketten, stb. itt.

Kukucs

Hétfőn Dalmi egy kis előzetes gyakorlás után felkapaszkodott térdelésbe a járókában. Nagyon cuki, érzékeli, hogy ez milyen nagy szám, örül az új tudományának. Azóta mindenre (ami magasabb, mint 5 cm) támaszkodva feltérdel, mintha erre a kis magasságkülönbségre ténylegesen szüksége lenne. Térdelésből aztán vissza is ül a sarkára, és a kezével el is engedi a támasztékot, úgy imbolyog egy kicsit. Most aztán rögtön kiderült, hogy például milyen veszélyes tárgy is a popsitörlős doboz. Feltámaszkodott a nyitott dobozra az egyik kezével, aztán a másik kezével a tetőre, így a másik kezét a tető alá szorította a súlyával, ahogy ránehezkedett. Volt nagy sírás persze, becsípte az egyik ujját. Amúgy is valahogy a lakásban több veszélyforrás lett, mint Dene mellett volt. Talán azért, mert Dalmi inkább távolsági kúszóbajnok, és igazi felfedező. Most állandóan a nyomában kell lenni!