Régi új

Denénél a tavalyi tél nagy kedvence volt a narancs, de idén mindeddig hiába próbálkoztunk. A szezon elején megkóstolt egy gerezd nagyon savanyú mandarint, és az teljesen elvette a kedvét. Most azonban rákapott a narancshámozásra. Egy darabig nekünk adagolta a szeleteket, azután teljesen észrevétlenül saját maga is bekapott egy szeletet, és gondolom, a teszt sikerülhetett, mert kapásból utána az egész narancs eltűnt, és mi többé nem kaptunk a meghámozott narancsokból...

Íme a bizonyíték a nagyszülők kedvéért. (A múltkor a kijelentésemre, hogy "Ti ugye nem gyakran látjátok Denét rendesen enni..." Apu válasza az volt, hogy "Nem, konkrétan még egyszer sem láttuk rendesen enni..." ) Így most gyorsan dokumentáltam a pillanatokat. Ki tudja, lehet, hogy mire legközelebb megyünk haza, a narancs újra kimegy a divatból.

2 fog

Némi előzetes készülődés után kibújt Dalmi első két foga. Egyik nap az egyik, következő nap a másik. Most már jól lehet látni is!

Videók hava

Ez most a videók hava Dalmiról, annyit ügyesedik hétről hétre, hogy mindig van valami, amit érdemes megörökíteni. Szerintem már a kúszás sincsen messze, a tolatás már remekül megy...

Karácsonyi képek

Sikerült feltöltenem kicsit utólag a karácsonyi ünnepek alatt készült képeket is, bár a gyűjtemény még fog bővülni, talán még akad olyan kép is később, amin látható a Karácsonyfa...
A képeket megnézhetitek itt.

Február

(Remélem a felirat jól látható, az éjszakák programszervezőjére ez mostanában különösen igaz!)

6 hónap

Ez a 6 hónap azért kicsit gyorsabban telt el, mint Dene első 6 hónapja. Két gyerek mellett legalább 2x gyorsabban telik az idő. Fogacska még nincs (bár már rengetegszer azt hittem, most jön), de bármilyen szilárd vagy nem szilárd ételt is nagy kedvvel megkóstolna, olyan hévvel húzza oda az ételt, amit én ennék éppen. Dalmi az utóbbi hetekben rendkívül aktív lett, fűnyírózik, ahogy Apa mondja (vagyis hason forog a tárgyak után). No ő füvet még nem lát egy darabig közelről, Dene az ő korában nagy füvező volt, persze az évszakok pont fordítva voltak. Hasról hátra, hátról hasra fordul, és ezeket egyfolytában gyakorolja a fűnyíró technikával kiegészítve. A hatalmas járókánkat és a játszószőnyeg minden négyzetcentiméterét is kihasználja. Már egész nagy felfordulást képes rendezni, mert a játékosdoboz kiborítása és az összes játék kicibálása a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik.

Mindent megragad, és nagyon erős a szorítása. Már egyszer Dene fülét is megkaparintotta, alig bírtam lefejteni az ujjait. Muzikális csajszi, nagy hévvel püföli a kis játékzongorát, közben csapkod a lábával. Dene már játszópajtásnak is kezdi elfogadni, ő is odaül mellé, kezébeadja a leesett játékot, és sok mindenben segít, pl. kérésemre hozza a pelenkát, adagolja a törlőkendőt, aztán teljesen magától még a pelust iktatja is a pelenkakukába. Vannak azért dolgok, amik nehézkesebek így kettőjükkel, mint például az altatásuk. Dalmi altatása van hogy csak harmadszorra sikerül, mert a kritikus pillanatban, vagyis amikor éppen elaludt, és kislisszannék a szobából, Dene például egy nagy csatakiáltással berobog, amire Dalminak persze azonnal kipattan a szeme, és érdeklődve felkapja a fejét. Az utóbbi két hetet náthával és köhögéssel töltöttük, de a sok szobafogságnak lett egy hozadéka is. Dene a két hét végére megtanult csendben lenni, amíg Dalmit altatom! Csendben elfoglalja magát mellettem, és viszonylag türelmesen vár a sorára. Ezt nem lehet szavakba foglani, mekkora előrelépés!

Hómacska és a többiek

Újabban hóemberek népesíti be a kertet, miután a hó időnként megújulva állandó kinti időtöltést jelent kicsiknek (és nagyoknak). Valljuk be, hogy hóembert építeni csudajó dolog. És mivel van egypár gyerekes család a házban, szaporodnak a hóépítmények. Építettünk egyet egyik nap a szomszédokkal, aztán készítettem egy hómacskát is hozzá. Azt hozzá kell tenni azonban, hogy egyelőre a hóemberépítést én élvezem jobban mint Dene. Még nem érzi, hogy milyen különleges, amikor ilyen klasszul tapad a hó, és van is bőven. Remekül eljátszik viszont egy tenyérnyi felületen egy bottal a havat piszkálgatva, vagy hógolyókat a kerítésről letaszigálva, esetleg havat lapátolva egy kis műanyag vödörbe. Neki már ez is tengernyi új élmény. Már nem is merem mondani Lacinak, hogy ma is csak úgy tudtam becsábítani ebéd előtt, hogy megígértem neki, hogy este is kimehet még Apával…
Ismerkedésünk a hóval azért nem ment teljesen zökkenőmentesen. Karácsony előtt, amikor először leesett a hó, gondoltam de jó! Ráadom a gyerekre az éppen előző nap beszerzett anorákot és hótaposót, és megyünk szánkózni. De aztán rájöttem, hogy ez olyan lett volna, mintha valakitől, aki még csak nem is látott korcsolyát, azt várnánk el, hogy előadjon a jégen egy versenyszámot. Vagyis első alkalommal még az anorákban és csizmában közlekedés is kihívást jelentett neki, és ráadásul rá kellett jönnie, hogy hó csúszós és hideg...