Hómacska és a többiek

Újabban hóemberek népesíti be a kertet, miután a hó időnként megújulva állandó kinti időtöltést jelent kicsiknek (és nagyoknak). Valljuk be, hogy hóembert építeni csudajó dolog. És mivel van egypár gyerekes család a házban, szaporodnak a hóépítmények. Építettünk egyet egyik nap a szomszédokkal, aztán készítettem egy hómacskát is hozzá. Azt hozzá kell tenni azonban, hogy egyelőre a hóemberépítést én élvezem jobban mint Dene. Még nem érzi, hogy milyen különleges, amikor ilyen klasszul tapad a hó, és van is bőven. Remekül eljátszik viszont egy tenyérnyi felületen egy bottal a havat piszkálgatva, vagy hógolyókat a kerítésről letaszigálva, esetleg havat lapátolva egy kis műanyag vödörbe. Neki már ez is tengernyi új élmény. Már nem is merem mondani Lacinak, hogy ma is csak úgy tudtam becsábítani ebéd előtt, hogy megígértem neki, hogy este is kimehet még Apával…
Ismerkedésünk a hóval azért nem ment teljesen zökkenőmentesen. Karácsony előtt, amikor először leesett a hó, gondoltam de jó! Ráadom a gyerekre az éppen előző nap beszerzett anorákot és hótaposót, és megyünk szánkózni. De aztán rájöttem, hogy ez olyan lett volna, mintha valakitől, aki még csak nem is látott korcsolyát, azt várnánk el, hogy előadjon a jégen egy versenyszámot. Vagyis első alkalommal még az anorákban és csizmában közlekedés is kihívást jelentett neki, és ráadásul rá kellett jönnie, hogy hó csúszós és hideg...