Február

(Remélem a felirat jól látható, az éjszakák programszervezőjére ez mostanában különösen igaz!)

6 hónap

Ez a 6 hónap azért kicsit gyorsabban telt el, mint Dene első 6 hónapja. Két gyerek mellett legalább 2x gyorsabban telik az idő. Fogacska még nincs (bár már rengetegszer azt hittem, most jön), de bármilyen szilárd vagy nem szilárd ételt is nagy kedvvel megkóstolna, olyan hévvel húzza oda az ételt, amit én ennék éppen. Dalmi az utóbbi hetekben rendkívül aktív lett, fűnyírózik, ahogy Apa mondja (vagyis hason forog a tárgyak után). No ő füvet még nem lát egy darabig közelről, Dene az ő korában nagy füvező volt, persze az évszakok pont fordítva voltak. Hasról hátra, hátról hasra fordul, és ezeket egyfolytában gyakorolja a fűnyíró technikával kiegészítve. A hatalmas járókánkat és a játszószőnyeg minden négyzetcentiméterét is kihasználja. Már egész nagy felfordulást képes rendezni, mert a játékosdoboz kiborítása és az összes játék kicibálása a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik.

Mindent megragad, és nagyon erős a szorítása. Már egyszer Dene fülét is megkaparintotta, alig bírtam lefejteni az ujjait. Muzikális csajszi, nagy hévvel püföli a kis játékzongorát, közben csapkod a lábával. Dene már játszópajtásnak is kezdi elfogadni, ő is odaül mellé, kezébeadja a leesett játékot, és sok mindenben segít, pl. kérésemre hozza a pelenkát, adagolja a törlőkendőt, aztán teljesen magától még a pelust iktatja is a pelenkakukába. Vannak azért dolgok, amik nehézkesebek így kettőjükkel, mint például az altatásuk. Dalmi altatása van hogy csak harmadszorra sikerül, mert a kritikus pillanatban, vagyis amikor éppen elaludt, és kislisszannék a szobából, Dene például egy nagy csatakiáltással berobog, amire Dalminak persze azonnal kipattan a szeme, és érdeklődve felkapja a fejét. Az utóbbi két hetet náthával és köhögéssel töltöttük, de a sok szobafogságnak lett egy hozadéka is. Dene a két hét végére megtanult csendben lenni, amíg Dalmit altatom! Csendben elfoglalja magát mellettem, és viszonylag türelmesen vár a sorára. Ezt nem lehet szavakba foglani, mekkora előrelépés!

Hómacska és a többiek

Újabban hóemberek népesíti be a kertet, miután a hó időnként megújulva állandó kinti időtöltést jelent kicsiknek (és nagyoknak). Valljuk be, hogy hóembert építeni csudajó dolog. És mivel van egypár gyerekes család a házban, szaporodnak a hóépítmények. Építettünk egyet egyik nap a szomszédokkal, aztán készítettem egy hómacskát is hozzá. Azt hozzá kell tenni azonban, hogy egyelőre a hóemberépítést én élvezem jobban mint Dene. Még nem érzi, hogy milyen különleges, amikor ilyen klasszul tapad a hó, és van is bőven. Remekül eljátszik viszont egy tenyérnyi felületen egy bottal a havat piszkálgatva, vagy hógolyókat a kerítésről letaszigálva, esetleg havat lapátolva egy kis műanyag vödörbe. Neki már ez is tengernyi új élmény. Már nem is merem mondani Lacinak, hogy ma is csak úgy tudtam becsábítani ebéd előtt, hogy megígértem neki, hogy este is kimehet még Apával…
Ismerkedésünk a hóval azért nem ment teljesen zökkenőmentesen. Karácsony előtt, amikor először leesett a hó, gondoltam de jó! Ráadom a gyerekre az éppen előző nap beszerzett anorákot és hótaposót, és megyünk szánkózni. De aztán rájöttem, hogy ez olyan lett volna, mintha valakitől, aki még csak nem is látott korcsolyát, azt várnánk el, hogy előadjon a jégen egy versenyszámot. Vagyis első alkalommal még az anorákban és csizmában közlekedés is kihívást jelentett neki, és ráadásul rá kellett jönnie, hogy hó csúszós és hideg...

2 éves lettem!

Történt egy és más ebben a második évben, például...

Dene magasabb lett, amit abból vettünk észre, hogy nem lehet a hűtő ajtaját becsukni a feje felett. Beveri a fejét a mosdóba, eléri a kilincset és az alacsonyabb villanykapcsolókat, meg tudja nyomni a lift hívógombját. Belát a konyhaszekrény legfelső fiókjába, és ki tudja venni a kanalat. Az asztal közepéről is lazán leszedi a dolgokat. A játszóasztalhoz, amihez egy évvel ezelőtt állva támaszkodott, most térdel.

Ezen kívül ügyesen iszik pohárból (egyáltalán nem folyik mellé!), egyedül eszik mindent kanállal, villával vagy kézzel (ha eszik...). Bármikor a másodperc töredéke alatt eltávolítja a távirányítóról az elemtartó fedelét, és vissza is rakja. Ki- és bekapcsolja a szandálját. Kismotorral nehezített körülmények között (kis emelkedő, havas út, járdaszegély is jól halad. Mindent megért, óriási a passzív szókincse. Szól, amikor produkció készült a pelenkába, sőt akkor is, ha Dalminak van. Segít bármilyen házimunkában, és mindent ő akar csinálni. Mindent megfigyel, hogyan csináljuk, hova tesszük, és legközelebb ugyanúgy csinálja. Mindent a helyére kell rakni, és a lámpákat le kell kapcsolni, amikor kijövünk valahonnan. Ha kell, türelmesen vár a sorára, például beöltözve a folyosón, mialatt Dalmit is beöltöztetem. Délutáni alvás nélkül is kibírja estig, akkor is, ha korán kelt, és (ha van alvás ebéd után) este akár éjfélig is fenn tud maradni.

Dene szülinapját családi körben a születése napján ünnepeltük. Köszönettel a nagynéniknek, nagybácsiknak és nagyszülőknek rengeteg fénykép készült, ebből mazsoláztam néhányat:

"Szemmel tartom a gyertyáimat. Ez a nagy kerek valami alatta biztosan a gyertyatartó. Remélem elfújhatom majd a gyertyákat többször is. Mi? Hogy kérek-e a gyertyatartóból egy szeletet? Még hogy enni belőle? Nem érdekel. De a gyertyáimat adja vissza valaki!"
Az ajándék kibontása a csomagolópapírból profin ment. Karácsonykor már jól begyakoroltuk.

Az "ikrek":

Unokahugik és nagynénik:

A tortás kép helyszíne is ugyanez. Egészen pontosan úgy készült a szülinapi tortás kép, hogy a kalapálós játékot gyorsan kicseréltük a tortára... :)) Így garantált volt a figyelem.

Még több fénykép itt.

Karácsonyi üdvözlet

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

Először csak egy képet akartam készíteni, de spontán egy egész képsorozat sikeredett. Némelyik sajnos homályos lett, mert a fényképezőnk elromlott, és a kamerával nem lett a képek minősége tökéletes, de kár lett volna bármelyik képet is kihagyni, olyan aranyosak voltak együtt.

A karácsonyi képsorozat további képei itt.

Billy és én

Kalandjaink Billy-vel (ejtsd: bili) tavasszal kezdődtek. Akkor egész jól haladtunk. Dene ráült a bilire, üldögélt is rajta, és ha jól időzítettem, produkció is sikeredett. Úgy látszott, hogy kitartó munka eredményeképpen nyár végére eljuthatunk a pelenka nélküli állapotba, ami elég vonzó kilátás volt, számbavéve, hogy így a pelenkások száma nem növekedett volna kettőre. A lendület azonban a pocakom növekedésével fordított arányban alakult, majd a nullához közelített Dalmi első hónapjai alatt. Némi parkolás után most aztán hátramenetbe kapcsoltunk. Vagyis egyelőre odáig sem jutunk el, hogy Billy-re ráüljön. Bár a Billy-vel való barátság már igen közelinek mondható, hiszen lelkesen ráülteti a játékállatait pisilni, megnézzük, hogy van-e valami eredmény benne (ez elég vicces, hiszen rá sem ül), aztán visszaviszi a WC-be, és lehúzza a WC-t. :)) Azt hiszem utána kell néznem a témának… Ha valakinek van jó ötlete, írja meg feltétlenül!

Együtt

A kép azt hiszem magáért beszél... Dene kezd barátkozni a kistesóval. Több fényképet is készítettem, és többször is hajlandó volt a kérésemre visszaülni mellé. Azóta amikor Dalmit beteszem a pihenőszékbe, neki kell becsatolni, és nagy a felháborodás, ha elmulasztom odahívni, hogy ő csinálhassa.

És néhány további kép a mindennapjainkból:

További novemberi képek itt.