Kedvenc játékaim 1. rész

Úgy döntöttem indítok néhány sorozatot. Egyik lesz a "kedvenc játékaim", amiben a jópofa játékként funkcionáló szórakozásokat gyűjtöm össze. Az ihletet a gyermeki leleményesség és humorérzék biztosítja.

Dene legújabb játéka mi tagadás nem olcsó mulatság. Lehet készíteni a pénztárcákat, aki hasonlót szeretne a gyerekének. Ehhez a játékhoz szükség van ugyanis egy komplett beépített szekrényre... A szekrényajtó huzigálása már eddig is Dene egyik kedvenc elfoglaltsága volt, a továbbfejlesztett változat szerint azonban be is áll a szekrénybe, és magárahúzza az ajtókat. Kívülről úgy néz ki, mintha valami szellem mozgatá a három ajtót a sínen, és akkor egyszercsak egy nagy "VÁÁÁ" kerekében előbukkan a feje, és ennél a résznél illik megijedni... Nagyon muris :)).
A második játékhoz egy különleges dologra van szükség. Egy a nyáron a játszótéren összetörött kis műanyag teherautóra. Összetörési javaslat: gyermekünk vágja háromszor a földhöz a játékot, amikor az "ellenség" (egy másik kisgyerek) közelít hozzá, hogy elvegye tőle. Az eredmény: a teherautó egyik hátsó kereke lifeg, a platója letörött, tehát levehető. Ezután aszaljuk a ragasztásra szánt játékot egy alsó fiókban, mindaddig, amíg ott gyermekünk rá nem talál. Garantáltan sokkal izgalmasabb tolni, mint az ép autókat.

To be continued...

Álom páros

Régóta terveztük és töbször elhalasztottuk, végül vettünk egy nagy levegőt, és az október 23-i hosszúhétvégén összeköltöztettük a manókat. Nagyon izgultam mi lesz, úgy tűnik teljesen feleslegesen. Minden külön ceremónia nélkül a kiságyat bevittük a gyerekszobába, és a helyén álló íróasztalt visszavittük a hálónkba. A jópofa az volt az egészben, hogy Dene amiatt esett pánikba, hogy az íróasztal eltűnt a szobájából, és nem amiatt, hogy egy másik kiságyat állítottunk oda. Ezt az akciót csupán érdeklődéssel figyelte. A második kritikus pont a lefektetés volt. Denének a pizsi mindig pontban 9-kor csörög, és utána az első kb 45 percben nagyon mélyen alszik. Ide időzítettük Dalmi becsempészését. És bár nem aludt el rögtön, és többször is be kellett mennünk hozzá, mert nyöszörgött, Dene nem ébredt fel rá. Dalmit pedig nem zavarta, hogy közben halkan szóltak a gyerekdalok, mert Dene mostanában csak erre hajlandó elaludni.
Reggel 5-kor Dene ébresztette Dalmit, Laci visszaaltatta Denét, és mikor Dalmit az evés után visszavittem, Dene bár még ébren volt, csak azt reklamálta, hogy nem szól a zene, és arra nem volt semmi tiltakozás, hogy bevittem a hálótársát. Ezen felbátorodva másnap Veszprémben Anyuéknál is együtt aludtak, és a sikersztori folytatódott, mert csak reggel fél 8-kor keltek. Aztán vasárnap reggel ismét reggel 3/4 8-kor, de csak azért, mert óraátállítás volt, enélkül 3/4 9-ig húzták - ezt csak halkan zárójelben merem megjegyezni. Azóta már túl vagyunk egy kiadós náthán is, ami miatt felváltva keltek éjjel, de jellemzően egymás sírására nem ébredtek fel. Az is igaz, hogy a bébiőrön keresztül hallott első ordításra mi már félálomban ugrunk, hogy kikapjuk azt, amelyik felébresztené a másikat. Azóta már akkor is jól elalszanak, ha szinte teljesen egyszerre visszük be aludni őket. Így az esténk is meghosszabbodott, mert Dalmi a korábbi fél 10-10 helyett 9 körül megy aludni. És ami hab a tortán, Lacinak végre nem kell a reggeli sötétségben vadászni a fiókjában, és találgatni, hogy vajon sikerül-e fekete vagy barna zoknit kihalászni...

Vidám gyerkőcök

A manókról a legújabb sztárfotók...

Éberen ébren

Kicsi lányunk és a nagy fiúnk

Amióta Dalma megszületett, Dene valahogy hirtelen nagyon nagy lett. És értem ezt nem csak egy újszülötthöz képest, hanem ténylegesen. Sokkal önállóbb lett, például már szinte teljesen egyedül eszik (már kanállal is!) és remekül megül a nagy széken.

Sokáig a "nem" alkotta az egész szókincset, persze számtalan jelentéssel bír ez az egyetlen szó is: nem, nincs, elment, elfogyott, eltűnt, nem akarom, sőt, ami vicces, hogy bizonyos hangszínben mondva, és valahogy úgy, hogy "ö nem" "igen"-t vagy "még egyszer"-t jelent. Új szavai is vannak, mint pl. "nemp" (nem ég a lámpa/nem lámpa) vagy az "otta" (óra, illetve betűk és számok), gyönyörűen mondja, hogy "vau" és a cica "mau" lett. Van még "otty" is, ami talán a pöttyöt jelenti. A korábbi "pa" és "áp" (lámpa) a legtöbbször "ampa" már. Ezen kívül persze akad még egy rakás hangjelzés, ami jelentéssel bír. Van ezek között: "gyere ide", "segíts", "vedd el", "kérem", "nem akarom", "fáj". Már szinte mindent ki tud fejezni, és mindent megért. Remekül meg lehet neki magyarázni a dolgokat, így sok hiszti megelőzhető.

El tud motorozni a játszótérre (persze csak ha akar, és ki tudom cselezni, hogy ne üljön be 3 méter után az oldalülésbe), igaz, hogy így az egyébként 10 perces séta kb 40 perc. No de nem azért mintha nem tudnánk gyorsabban menni, hanem mert túl sok látnivaló akad. Megnézzük, ahogyan elszáguld a troli vagy egy motor, ahogyan kiszáll vki az autójából és bezárja, ha kiáll egy autó a garázsból és becsukódik az automata kapu, egy néni sepri a faleveleket az utcán, vagy éppen az utcai lámpákat javítja egy darus kocsiból vki. Na és persze az összes lámpát és lámpának vélt tárgyat is meg kell nézni, valamint minden kapunál megállapítjuk, hogy "nem", vagyis, hogy zárva van.

Közben Dalmi szinte észrevétlenül növekszik. Azon kívül, hogy mosolyog, már gyönyörűen megtámaszkodik az alkarján, és hosszasan nézeget, egyre többet van ébren, már akár egyben 2 órát is. Nagyon igényli a foglalkozást, szeret tornázni, és tündér baba!

Még több kép a picúrokról itt.

Új szavak

Lehet találgatni, hogy Dene milyen új szavak jelentését tanulta meg a kistesó születése óta...

Ha az alábbiakra gondoltatok, jól gondoljátok:
"Várj", "Állj meg", "Mindjárt jövök", "Maradj ott", "Egy pillanat"

Nagy szekér

A szekerünk - mert hogy a babakocsit Pannonhalma óta már csak így hívjuk - áll egy babakocsiból és egy kerekes oldalülésből, plusz egy ráakasztott kismotorból, egy szatyor homokozójátékból valamint egy pelenkázótáskából. Így járunk a játszótérre. Nagy szekerünk az oldalkocsi miatt feltűnést kelt mindenhol, és garantáltan mosolyt fakaszt a szembejövők arcán. Sokan meg is állítanak, lelkendeznek, hogy ilyet még nem is láttak, és hogy micsoda csuda dolog ez. A múltkor hazafelé egy hasonló oldalkocsis alkotmánnyal találkoztunk. Összemosolyogtunk. Egy cipőben járunk.

És akkor közkívánatra a kép a nagy szekérről :))