Tudok járni!

Dene végülis úgy döntött, mégiscsak ciki lenne, ha a másfeledik évét még kapaszkodva járva töltené be. Egy szép szerdai napon, június 24-én, Laci Dene oroszlánja és egy kis móka segítségével rábírta kismanót az önálló járásra. Előző nap már voltak azért jelek - a kanapén (amin persze sokkal nehezebb járni, mint a földön) már lépkedett 4-5-öt, aztán szerda délelőtt a kiságyát hosszanti irányban többször is végiggyalogolta. De az igazi áttörést ez az esti oroszlános móka hozta meg, így egy este alatt a 4-5 lépésből gyerekszoba nappali távolság lett a rekord. Nagyon izgultunk, vajon nem felejti-e el másnapra. Nem felejtette el, de még jó pár napig csak különböző cselekkel lehetett rávenni az önálló kétlábazásra. Egy hosszú hétvégét Sóstón töltöttünk, akkor már egész hosszú távolságok is sikerültek, de még el tudta keseríteni, ha elesett. Az első lépések megtételétől 1 hétre azonban nagyon megjött a bátorsága, és most már a lakáson belül is mindenhova kétlábon egyedül közlekedik, és látszik rajta, hogy borzasztóan tetszik neki! Persze nekünk is... nem győzünk hinni a szemünknek!!!

EVK babaklub nálunk

A babaklubok sorozatában most ránk került sor. Bár az alvásban most semelyikük nem jeleskedett, jókedvű volt minden baba, mi meg azért közben beszélgetni is tudtunk. A lúrkók sokat fejlődtek a legutóbbi találka óta. A legszembetűnőbb volt, hogy Dávid egyfolytában mozgásban volt, és négykézlábazik már. Persze Dene is bemutatta újdonsült tudományát. Most ő volt a rangidős, kíváncsi is voltam, vajon mit szól a földön fekvő-mocorgó picikhez. A főpróba egész jól sikerült, jöhet a kistesó.

Köszönjük, hogy itt voltatok, mi nagyon jól éreztük magunkat Denével!

A többi képet megtaláljátok itt.

5:3

Már régóta erősen figyeltük, hogy Dene vajon jobb vagy balkezes lesz. Nem volt egyértelmű, mert sok mindent balkézzel csinál. Laci balkezes, ezért aztán nagyon szurkolt, hogy Dene is az legyen. De talán majd a hugi. Sokáig 3:2-re a bal kéz vezetett, de aztán pár hete a kanál önálló kezelése lezárta a rejtélyt, átvette a vezetést a jobbik, így végülis 5:3-ra nyert. :))

Citromkarika, pancsolás és játszóház

Nem kevés izgalom előzte meg a nyaralásunkat, ugyanis kérdéses volt, hogy megússzuk-e a bárányhimlőt. Végülis védőoltással felszerelkezve, nem halasztottuk el a pihenést, és egy mozgalmas hétvégét követően hétfőn megérkeztünk Alsópáhokra. Szuper kellemes időt fogtunk ki. Kánikulából és mérsékelt melegből egyaránt jutott, így a kinti bébipancsolótól és játszótértől kezdve a benti medencékig, és természetesen az összes fellelhető játszóházat alaposan felfedeztük. A héten megtanultuk, hogy a locsolókanna mégsem felesleges melléklete a homokozójáték-készletnek. Dene a vízben ezzel játszott a legtovább, hosszasan szemlélte, hogyan lehet megtölteni és kiönteni belőle a vizet.

Érdekes kísérleteknek is megfigyelői lehettünk, miszerint fel lehet-e fűzni egy piritóst a babakocsi vállpántjára, a legérdekesebb játék reggeli közben a teafilteres tasak, vagy hogy a kis teherautóval a kezében fel tud-e mászni a mászókára, és csodáltuk, ahogyan fintorgás nélkül elmajszolta egymás után a citromkarikákat. Bár segítség nélkül menni még ezen a héten sem sikerült, Dene megtanult a kiscsúszdára ügyesen egyedül felmászni, és lecsúszni.

Néhány nap kirándultunk is. A zalaegerszegi skanzenben Dene is lelkesen nyújtotta a füvet a kecskéknek, (gyorsan elkapta aztán a kezét, mikor a kecske rákapott a fűre :)) és sétáltunk egy jót a kellemes hangulatú házak között.

A schönbrunni kastély segítőkész hozzáállása után (ott, amikor látták, hogy babakocsival vagyunk, kérés nélkül jött egy hölgy, és elkísért minket egy hátsó bejárathoz, ahonnan lifttel fel tudtunk menni megnézni a kiállítást), valósággal sokkolt minket a Festetics Kastély barátságtalansága. Miután megkérdeztem, hogy sok lépcsőt kell-e megmászni a kiállítás közben, kiderült, hogy babakocsit nem is szabad egyáltalán bevinni. Már ezen is csodálkoztam, de ezt még az ember megérti. Fogtuk a készenlétben tartott háti hordozónkat, és bevetésre készen elszántan nekiindultunk a bejáratnak, amikor a személyzet egy másik tagja közölte, hogy ezzel sem mehetünk be. Nem különösképpen hatotta meg őket, hogy én babát várok, és így Lacinak Dene 11 kilóját végig kézben tartani annyira nem mulatságos. De az utolsó csepp a pohárban az volt számunkra, amikor az őr rászólt Lacira, hogy a nyakába se vegye, hanem maga előtt tartsa, ne hogy az állítólagosan szűk közlekedőkben Dene a vázákat leverje! Kerestük ezeket a szűk helyeket szorgosan, de a könyvtár két keskeny bejáratánál többet nem találtunk. De ők biztosan jobban tudják, milyen veszélyes lehet egy járni nem tudó kisgyermek a szülei felügyelete mellett. Gondolom, sokkal kockázatosabb, mint egy virgonc iskoláscsapat. Azért úgy fair, hogy a pozitív meglepetésünkről is itt beszámoljak. Hazafelé utunk előtt megnéztük még Hévízen a kilátót. Valaki említette korábban, hogy van benne lift, de a faszerkezetet meglátva ezen jót mosolyogtunk. Aztán Laci csak úgy a vicc kedvéért megkérdezte, hogy van-e lift, amire a válasz úgy hangzott, hogy „Természetesen van!”.

És még néhány pillanatkép:

Még több kép:

http://picasaweb.google.hu/letti03/Alsopahok?authkey=Gv1sRgCPDJjLvD_YGItAE#

Bécsben

Májusban az egyik hétvégén meglátogattuk Icuékat Bécsben. A picúrok – Júlia és Dene most találkoztak először. Nagyon aranyosak voltak, ahogyan érdekelte őket mindig, hogy a másik mit csinál éppen. Szombatra igazán gyerekeknek való programokat szerveztünk. Játszótéren csúszás-mászás, homokozás, majd egy jó kis fagyizás után (na ez inkább a szülők kedvéért, mert Júlia és Dene fagyitölcsért kapott), sétáltunk egyet a Stephansplatzon, és utána jöhetett a vacsi egy hangulatos kis helyen a Donaukanal partján. Itt igazi beach hangulat uralkodott, a gyerkőcök iszonyúan élvezték, hogy kiszabadultak a babakocsi fogságából, és felfedezték négykézláb-kétlábon az egész környéket. Dene fáradhatatlanul mászta a lépcsőket, pedig alig aludt napközben, szerintem a nap végefelé már napenergiával működött. Összebarátkozott egy nagy fekete kutyussal is (azóta minden kutyához oda akar menni megsimogatni.) Vasárnap mi még megnéztük a schönbrunni kastélyt. Dene már a Schönbrunnhoz vezető úton elaludt, úgy látszik kimerítette a sok élmény. Amíg aludt, bementünk vele a kastélyba. Közben aztán felébredt, de ez a kis energiapótlás elég volt neki, hogy kibírja a hazaútig, így nem kellett túl korán visszaindulnunk, egy szép nagy séta a parkban is belefért. Gyönyörű Schönbrunn, és egy csomó kicsit nagyobbaknak való program is van, majd amikor nagyobbak lesznek, is biztosan elmegyünk még egyszer.
Icuéknak köszönjük a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat!

Nyuszi-móka

Laci teniszedzője nyuszikat tart. Már régen beszéltük vele, hogy Denével elmennénk nyuszinézőbe, amint megint vannak kisnyuszik. Nem baj, hogy eddig vártunk, mert Dene most kezdi igazán értékelni az állatokat. Nagyon tetszettek neki a nyuszik, a fehéreket meg is simogatta, és nevetgélt hozzá, a fekete nyuszi azonban úgy látszik nem fért bele a nyulakról kialakult képbe, őhozzá közel sem akart menni. A nyuszikon kívül aztán az udvarban egy kedves puli is akadt, Dene bátran megsimogatta a kutyust is.

Igazi húsvéti nyuszik - Húsvétkor születtek


Guszti, a büszke apanyúl

Pocaklakók találkája Denével

A héten Juci járt nálunk, így a pocaklakók 2:1-hez többségben voltak Denével szemben. Miközben kitárgyaltunk minden terhestémát, Dene nagyon elemében volt. Igazából csak olyan átlagos hangulatban találta Juci érkezése, de aztán látogatónk jelenléte nagyon feldobta, hatalmas jókedve kerekedett, és megállás nélkül produkálta magát. A lefekvéshez közel azért már jött egy kis nyűgösség, de amúgy tündér volt délelőtt. Délután játszóházba mentünk Jucival, aki délután egy kis napközbeni elfoglaltsága után újra csatlakozott hozzánk. Dene a jókedvét nyilvánvalóan otthon hagyta, mert sajnos a nyűgösségét a sok játék sem tudta enyhíteni, végül néhány hisztis akció után sietve távoztunk. Így Juci azt hsizem teljeskörű betekintést kaphatott egy kisgyerek életébe. :)) Másnap természetesen egész nap tündérien viselkedett…