6 hetesen

Dene kezdetektől fogva nagyon szépen tartja a fejét, de most már egész hosszan is sikerül neki, és szinte egészen felkönyököl. A járókájában mindenféle színes játékokat nagyon szívesen nézeget így hason, meg háton fekve is.

"Jelenleg ekkora manccsal és tappanccsal rendelkezem, a körömvágás így egy darabig még kihívást jelent Anyunak."

"Amikor éhes vagyok, de azért még nem annyira, akkor így jelzem, hogy ennék. Ha nagyon éhes vagyok, akkor természetesen drasztikusabb eszközökhöz folyamadok, vagyis ordítok."

"Továbbra is ölben szeretek a legjobban aludni."

"Ez a kedvenc alvópozícióm. De ha letesznek az nem ér, rögtön rájövök a cselre és felébredek."

Dene 1 hónapos

Egy hónapos korához közeledve elkezdtük a kinti levegőhöz szoktatást.


Először csak a szobában levegőzött Dene bundazsákba beöltöztetve a nyitott teraszajtó mellett. Amikor ezt a képet megörökítettem, éppen nagyon jól tűrte a beöltöztetést, egyébként a sapka Dene legutáltabb ruhadarabja, a fel- és levételét mindig sírás kíséri.















Aztán már egyre hosszabb sétákra is elmerészkedtünk, és a babakocsiban mindig jókat alszik! Az idő idén nekünk kedvez, hiszen szinte nincs is tél, szép napsütésben sétálhatunk mostanában.










Dene születése egyhónapos fordulóján:

3 hetesen

2008. január 19.

"Ilyen vagyok, amikor ordítok, és az Anyu meg az Apu nem tudja kitalálni, mi a bajom. Pedig szerintem olyan egyértelmű!"

"Mamival, amikor itt volt nálunk, hogy segítsen Anyunak, és sokat babázzon velem."

"A pelenkázás már Apunak is remekül megy."

"Már többnyire egyáltalán nem sírok pelenkázás közben. Inkább a zenélő barira figyelek."

2 hetesen

2008. január 13.

















2008. január 14.



"A Nagyi is nálunk töltött pár napot, és vigyázott rám, amíg Anyu megszerezte a hivatalokból a papírjaimat. Most már nekem is van saját lakícmkártyám és TAJ számom."

1 hetesen

2008. január 7.

"Most már gyakrabban nyitva van a szemem!"

Az első képek otthon

2008. január 1.









Már a születése délutánján ügyesen próbálkozott, majd másnap már volt annyi tejem, hogy már csak pótlásnak kellett adni Dénesnek vizet, harmadnaptól pedig már csak anyatejet evett.


2008. január 2.

Az alvás az első napokban csak így ment...

2008. január 4.

Dene baba megérkezett!

Mivel a december 27-i ultrahangon is farosan feküdt pici Dénes, december 28-án császárral született meg kicsi fiúnk. 11 óra 56 perckor jött világra, 56 cm-rel és 3500 grammal, amit nagy hanggal adott hírül. Az érzéstelenítésnek köszönhetően a műtét alatt ébren voltam, így én is hallhattam a megnyugtató felsírást. Egy kicsit odatették a fejemhez, így láthattam rögtön a születése után.

Majd elvitték lemosdatni és felöltöztetni, ahol Lacinak és anyukámnak a kezébe adták, így ők már babázhattak addig is, míg én még a műtőben voltam.

Az első nap délután még meg sem tudtam mozdulni, de másnap reggel már fel tudtam, és kellett is állni, így a második naptól már éjjel nappal velem lehetett Dénes.

Laci pedig sokat bent volt velem a kórházban, ami igazán sokat jelentett, mivel hamar rá kellett ébrednem, hogy a baba ellátása már a kórházban kezdődik, s nem otthon...

Eredetileg a császár miatt tovább kellett volna bent maradni a kórházban, de úgy látszik szilveszter éjszakára nem akartak annyi munkát maguknak a csecsemőosztályon, mert már december 31-én délben hazajöhettünk nagy örömünkre. A szilvesztert idén nem nagyon érzékeltünk, maximum a tűzijátékok emlékeztettek minket rá, hogy hamarosan 2008 lesz. Meg akartuk várni legalább az éjfélt, egy koccintásra, de nem sokkal éjfél előtt kidőltünk a fáradtságtól. A nappalok nyugodtan telnek azóta, Dénes nagyokat alszik, és szépen eszik, az éjszakáink viszont egyelőre kicsit zaklatottak, mert sokat fáj a hasa. Most minden este kísérletezünk valami új módszerrel, hogy ne fájjon a pocija, és tudjon ő is és mi is aludni egy kicsit. Most úgy tűnik, hogy a probléma az, hogy túleszi magát, így most fogunk figyelni rá, hogy ne egyen túl sokat, és reméljük a legjobbakat. Szurkoljatok légyszi!

Amúgy a szemkinyitással még mindig takarékosan bánik, imádja, ha jó melegben lehet, és kezdünk (ő is és mi is) közelebbi barátságot kötni a fürdéssel és a pelenkázással.

Minden szülői elfogultság nélkül ő a legédesebb baba, és a kórházi, meg ma a körzeti gyermekorvos is megerősítette, hogy makkegészséges. Nagyon örülünk neki, és mindenkinek majd ha eljön az ideje, hasonló boldogságot kívánunk!

Dénes, Laci és Letti

Budapest, 2008. január 8.