Mivel a december 27-i ultrahangon is farosan feküdt pici Dénes, december 28-án császárral született meg kicsi fiúnk. 11 óra 56 perckor jött világra, 56 cm-rel és 3500 grammal, amit nagy hanggal adott hírül. Az érzéstelenítésnek köszönhetően a műtét alatt ébren voltam, így én is hallhattam a megnyugtató felsírást. Egy kicsit odatették a fejemhez, így láthattam rögtön a születése után.
Majd elvitték lemosdatni és felöltöztetni, ahol Lacinak és anyukámnak a kezébe adták, így ők már babázhattak addig is, míg én még a műtőben voltam.
Az első nap délután még meg sem tudtam mozdulni, de másnap reggel már fel tudtam, és kellett is állni, így a második naptól már éjjel nappal velem lehetett Dénes. Laci pedig sokat bent volt velem a kórházban, ami igazán sokat jelentett, mivel hamar rá kellett ébrednem, hogy a baba ellátása már a kórházban kezdődik, s nem otthon...
Eredetileg a császár miatt tovább kellett volna bent maradni a kórházban, de úgy látszik szilveszter éjszakára nem akartak annyi munkát maguknak a csecsemőosztályon, mert már december 31-én délben hazajöhettünk nagy örömünkre. A szilvesztert idén nem nagyon érzékeltünk, maximum a tűzijátékok emlékeztettek minket rá, hogy hamarosan 2008 lesz. Meg akartuk várni legalább az éjfélt, egy koccintásra, de nem sokkal éjfél előtt kidőltünk a fáradtságtól. A nappalok nyugodtan telnek azóta, Dénes nagyokat alszik, és szépen eszik, az éjszakáink viszont egyelőre kicsit zaklatottak, mert sokat fáj a hasa. Most minden este kísérletezünk valami új módszerrel, hogy ne fájjon a pocija, és tudjon ő is és mi is aludni egy kicsit. Most úgy tűnik, hogy a probléma az, hogy túleszi magát, így most fogunk figyelni rá, hogy ne egyen túl sokat, és reméljük a legjobbakat. Szurkoljatok légyszi!
Amúgy a szemkinyitással még mindig takarékosan bánik, imádja, ha jó melegben lehet, és kezdünk (ő is és mi is) közelebbi barátságot kötni a fürdéssel és a pelenkázással.
Minden szülői elfogultság nélkül ő a legédesebb baba, és a kórházi, meg ma a körzeti gyermekorvos is megerősítette, hogy makkegészséges. Nagyon örülünk neki, és mindenkinek majd ha eljön az ideje, hasonló boldogságot kívánunk!
Eredetileg a császár miatt tovább kellett volna bent maradni a kórházban, de úgy látszik szilveszter éjszakára nem akartak annyi munkát maguknak a csecsemőosztályon, mert már december 31-én délben hazajöhettünk nagy örömünkre. A szilvesztert idén nem nagyon érzékeltünk, maximum a tűzijátékok emlékeztettek minket rá, hogy hamarosan 2008 lesz. Meg akartuk várni legalább az éjfélt, egy koccintásra, de nem sokkal éjfél előtt kidőltünk a fáradtságtól. A nappalok nyugodtan telnek azóta, Dénes nagyokat alszik, és szépen eszik, az éjszakáink viszont egyelőre kicsit zaklatottak, mert sokat fáj a hasa. Most minden este kísérletezünk valami új módszerrel, hogy ne fájjon a pocija, és tudjon ő is és mi is aludni egy kicsit. Most úgy tűnik, hogy a probléma az, hogy túleszi magát, így most fogunk figyelni rá, hogy ne egyen túl sokat, és reméljük a legjobbakat. Szurkoljatok légyszi!Amúgy a szemkinyitással még mindig takarékosan bánik, imádja, ha jó melegben lehet, és kezdünk (ő is és mi is) közelebbi barátságot kötni a fürdéssel és a pelenkázással.
Minden szülői elfogultság nélkül ő a legédesebb baba, és a kórházi, meg ma a körzeti gyermekorvos is megerősítette, hogy makkegészséges. Nagyon örülünk neki, és mindenkinek majd ha eljön az ideje, hasonló boldogságot kívánunk!
Dénes, Laci és Letti
Budapest, 2008. január 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése