2009. november 3., kedd

Álom páros

Régóta terveztük és töbször elhalasztottuk, végül vettünk egy nagy levegőt, és az október 23-i hosszúhétvégén összeköltöztettük a manókat. Nagyon izgultam mi lesz, úgy tűnik teljesen feleslegesen. Minden külön ceremónia nélkül a kiságyat bevittük a gyerekszobába, és a helyén álló íróasztalt visszavittük a hálónkba. A jópofa az volt az egészben, hogy Dene amiatt esett pánikba, hogy az íróasztal eltűnt a szobájából, és nem amiatt, hogy egy másik kiságyat állítottunk oda. Ezt az akciót csupán érdeklődéssel figyelte. A második kritikus pont a lefektetés volt. Denének a pizsi mindig pontban 9-kor csörög, és utána az első kb 45 percben nagyon mélyen alszik. Ide időzítettük Dalmi becsempészését. És bár nem aludt el rögtön, és többször is be kellett mennünk hozzá, mert nyöszörgött, Dene nem ébredt fel rá. Dalmit pedig nem zavarta, hogy közben halkan szóltak a gyerekdalok, mert Dene mostanában csak erre hajlandó elaludni.
Reggel 5-kor Dene ébresztette Dalmit, Laci visszaaltatta Denét, és mikor Dalmit az evés után visszavittem, Dene bár még ébren volt, csak azt reklamálta, hogy nem szól a zene, és arra nem volt semmi tiltakozás, hogy bevittem a hálótársát. Ezen felbátorodva másnap Veszprémben Anyuéknál is együtt aludtak, és a sikersztori folytatódott, mert csak reggel fél 8-kor keltek. Aztán vasárnap reggel ismét reggel 3/4 8-kor, de csak azért, mert óraátállítás volt, enélkül 3/4 9-ig húzták - ezt csak halkan zárójelben merem megjegyezni. Azóta már túl vagyunk egy kiadós náthán is, ami miatt felváltva keltek éjjel, de jellemzően egymás sírására nem ébredtek fel. Az is igaz, hogy a bébiőrön keresztül hallott első ordításra mi már félálomban ugrunk, hogy kikapjuk azt, amelyik felébresztené a másikat. Azóta már akkor is jól elalszanak, ha szinte teljesen egyszerre visszük be aludni őket. Így az esténk is meghosszabbodott, mert Dalmi a korábbi fél 10-10 helyett 9 körül megy aludni. És ami hab a tortán, Lacinak végre nem kell a reggeli sötétségben vadászni a fiókjában, és találgatni, hogy vajon sikerül-e fekete vagy barna zoknit kihalászni...

1 megjegyzés:

Viki írta...

Ügyesek vagytok! És szuperek a gyerekek!