 |
| Párizs |
2011. szeptember 24., szombat
2011. július 22., péntek
Pocijom az apartmanban
Megérkeztünk
Egy egész délelőttös pakolás, csomagok besakkozása az autóba (jó dolog lehet a kombi), motorok a gyerekek lábához, biciklik a tetőre. Fél 2, Dalmi már hol fáradt, be akar ülni az autóba, már miközben pakolunk, elalszik. Elindulunk. 3 utcányiról még hazafordulunk valamiért, ami már nem emlékszem, mi volt, de biztosan nélkülözhetetlen. Az út 2,5 óra, Dalmit alig tudom lekötni, ki akar szállni. Útközben elered az eső. Végre megérkezünk. Közben megint kisüt a nap, gyorsan kidobáljuk a cuccokat, rohanunk a tópartra. Szép az idő, örülünk a nyugalomnak. A gyerekek pancsolnak az esti napfényben. Csönd. De jó is ez! Kezdünk leereszteni, jön a nyaralás, és még milyen sok ilyen klasz nap áll előttünk! – Gondoljuk.
Aztán megtörve az idilli hangulatot,
Dene egyszer csak határozott hangon kijelenti: - Most menjünk haza.
Mi: - Igen, megyünk az apartmanba.
Dene: - Nem, a Szugló utcába menjünk haza!
Ajjaj. És tudjuk, hogy most valami igen jó indokot kell keresnünk, ma miért is nem fogunk hazamenni.
Apartmanban
Néhány napos tréning után, már Dene is tudja, hogy ahol most lakunk, az egy „apartman”. Majd aktívan elkezdi használni ezt az új szót.
Egyik este lefekvés előtt az ének választásakor: „Anya az apartmanban-t énekeljed!” – ez az „A part alatt” c. nálunk igen nagysikerű nóta akart lenni…
(Azóta is így hívja ezt a dalt, bár most már direkt mondja.)
Pocijom
Dalmi beszéde rengeteget fejlődött a nyaralásunk 2 hete alatt. Gyakorlatilag mindent mond és ért, kifejezi magát rövid mondatokban, gyönyörűen utánunk mond bármit, és a hinta-palinta dalocskát el tudja énekelni (amit aztán minden helyen, ahova fel lehet csimpaszkodni el is énekel a hintázás közben). Néhány rettentő édes szót is kreált: pocijom (pocim), lábájam (lábam), térdejem (térdem) – ezek mind a „Dalmi pocija” leszármazottai lehetnek, és legkedvesebb mindenhova hurcolós állatkája az: egérem.
A nyaralás alatt a gyerekek a szókincsen kívül sok minden másban is fejlődtek. Az első hét még az állandó térdsebek jegyében telt, mert totálisan sík terepen is remekül elhasaltak a jókedvű futkározások közepette, a javulás itt a nem-megújuló horzsolásokban mutatkozott meg. Megismerkedtek és szívükbe zártak egy kiskutyát, (az apartmanunk gazdájának kutyája szabadon átjárt hozzánk), Kevin sokszor már nem győzött menekülni a rajongásuktól. Bár először bizalmatlanul fogadták a hajót és kisvonatot, hamar rájöttek, milyen izgalmas és érdekes ezeken az új eszközökön utazni, így Sopronban a legnagyobb sikere az elektromos városjáró kisvonatnak volt. Aztán iszapozás, víz-bátorság, csúszdázás fürdőnadrágkoptatásig, palacsintaevés, és más felnőttes normális ételek elfogyasztása, stb, stb…
Rengeteg kép a nyaralásról:
2011. júl 11-22 Fertő-tó és Balaton
Egy egész délelőttös pakolás, csomagok besakkozása az autóba (jó dolog lehet a kombi), motorok a gyerekek lábához, biciklik a tetőre. Fél 2, Dalmi már hol fáradt, be akar ülni az autóba, már miközben pakolunk, elalszik. Elindulunk. 3 utcányiról még hazafordulunk valamiért, ami már nem emlékszem, mi volt, de biztosan nélkülözhetetlen. Az út 2,5 óra, Dalmit alig tudom lekötni, ki akar szállni. Útközben elered az eső. Végre megérkezünk. Közben megint kisüt a nap, gyorsan kidobáljuk a cuccokat, rohanunk a tópartra. Szép az idő, örülünk a nyugalomnak. A gyerekek pancsolnak az esti napfényben. Csönd. De jó is ez! Kezdünk leereszteni, jön a nyaralás, és még milyen sok ilyen klasz nap áll előttünk! – Gondoljuk.
Aztán megtörve az idilli hangulatot,
Dene egyszer csak határozott hangon kijelenti: - Most menjünk haza.
Mi: - Igen, megyünk az apartmanba.
Dene: - Nem, a Szugló utcába menjünk haza!
Ajjaj. És tudjuk, hogy most valami igen jó indokot kell keresnünk, ma miért is nem fogunk hazamenni.
Apartmanban
Néhány napos tréning után, már Dene is tudja, hogy ahol most lakunk, az egy „apartman”. Majd aktívan elkezdi használni ezt az új szót.
Egyik este lefekvés előtt az ének választásakor: „Anya az apartmanban-t énekeljed!” – ez az „A part alatt” c. nálunk igen nagysikerű nóta akart lenni…
(Azóta is így hívja ezt a dalt, bár most már direkt mondja.)
Pocijom
Dalmi beszéde rengeteget fejlődött a nyaralásunk 2 hete alatt. Gyakorlatilag mindent mond és ért, kifejezi magát rövid mondatokban, gyönyörűen utánunk mond bármit, és a hinta-palinta dalocskát el tudja énekelni (amit aztán minden helyen, ahova fel lehet csimpaszkodni el is énekel a hintázás közben). Néhány rettentő édes szót is kreált: pocijom (pocim), lábájam (lábam), térdejem (térdem) – ezek mind a „Dalmi pocija” leszármazottai lehetnek, és legkedvesebb mindenhova hurcolós állatkája az: egérem.
A nyaralás alatt a gyerekek a szókincsen kívül sok minden másban is fejlődtek. Az első hét még az állandó térdsebek jegyében telt, mert totálisan sík terepen is remekül elhasaltak a jókedvű futkározások közepette, a javulás itt a nem-megújuló horzsolásokban mutatkozott meg. Megismerkedtek és szívükbe zártak egy kiskutyát, (az apartmanunk gazdájának kutyája szabadon átjárt hozzánk), Kevin sokszor már nem győzött menekülni a rajongásuktól. Bár először bizalmatlanul fogadták a hajót és kisvonatot, hamar rájöttek, milyen izgalmas és érdekes ezeken az új eszközökön utazni, így Sopronban a legnagyobb sikere az elektromos városjáró kisvonatnak volt. Aztán iszapozás, víz-bátorság, csúszdázás fürdőnadrágkoptatásig, palacsintaevés, és más felnőttes normális ételek elfogyasztása, stb, stb…
Rengeteg kép a nyaralásról:
2011. június 7., kedd
Családos EVK Kolping hétvége
Remekül éreztük magunkat hétvégén a Kolping hotelben. Szuper, hogy a gyerekek már akkorák, hogy minden benti-kinti játszóteret fel tudtunk fedezni.
Néhány aranyköpés Denétől:
Egy reggel. Dene már ébren, jókedvűen kelt. Próbál minket is felébreszteni. Miután türelmesen feküdt közöttünk fél órát (hihetetlen, ilyen még nem volt, és amiért nagyon hálásak voltunk), végül felpattant, elhúzta a függönyöket, és kijelentette:
"Már világos van, keljetek fel" Majd miután Apa megviccelte, és hirtelen eltüntette a kutyáját a takaró alá, Dene nagyon komolyan annyit tett hozzá: "Apa, ilyet máskor ne csináljál!" Ha még bárkinek kétsége lenne affelől, hogy milyen nagyfiú lett Dene:
Mielőtt elindultunk reggelizni, Dene felhívta rá a figyelmemet: " Anya, indulás előtt menjél el pisilni! "
Mire végéhez közeledtünk a 4 napnak, már a reggelik és ebédek is egészen jól mentek. Vasárnap gyönyörű strandidőnk volt, Dalmi és Dene ki sem akart jönni a pancsolómedencéből.
2011. május 14., szombat
Májusi gyerekszáj
Ülünk a konyhaasztalnál, uzsonnázunk. Egyszer csak valami szagot érzek.
Anya: Dene, pukiztál?
Dene: Nem. Dalmi volt.
Ez nagy kamunak hangzik, mert ma Dalmi bölcsiben van, csak Denével vagyunk itthon.
Anya: Hm. Miből gondolod, hogy Dalmi volt?
Megérezve, hogy itt valami nem lesz jó, rátapintva a lényegre:
Dene: Hogy jött el a szag ide a bölcsiből?
Dene az ölemben ül, issza az innivalóját.
Dene: Mi ez a szag?
Majd rögtön fel is ismeri:
Dene: Kávé szagot érzek. Honnan jön a kávészag?
Anya: Belőlem. Most ittunk Apával egy kávét.
Mindig is alapos gyerek volt, nyomoz tovább.
Dene: Anya, honnan jön ki belőled a kávészag?
Anya: A számból.
Dene: Anya, csukjad be a szádat, akkor nem jön ki.
Denével játszunk. Megnyomunk rajta egy "gombot", és akkor kiad valamilyen hangot.
Apa: Dene, most megnyomtam a kiskutya gombot.
Dene: vau-vau (vékonyka hangon)
Apa: Most a nagy kutya gombot.
Dene: VAU-VAU (erős mély hangon)
Anya: Cica gomb...
Dene: miaú
Anya: egér gomb...
Dene: cin-cin
Apa: Boci gomb...
Dene, kicsit bizonytalan vékony hangon: tehén-tehén-tehén
Anya: Dene, pukiztál?
Dene: Nem. Dalmi volt.
Ez nagy kamunak hangzik, mert ma Dalmi bölcsiben van, csak Denével vagyunk itthon.
Anya: Hm. Miből gondolod, hogy Dalmi volt?
Megérezve, hogy itt valami nem lesz jó, rátapintva a lényegre:
Dene: Hogy jött el a szag ide a bölcsiből?
Dene az ölemben ül, issza az innivalóját.
Dene: Mi ez a szag?
Majd rögtön fel is ismeri:
Dene: Kávé szagot érzek. Honnan jön a kávészag?
Anya: Belőlem. Most ittunk Apával egy kávét.
Mindig is alapos gyerek volt, nyomoz tovább.
Dene: Anya, honnan jön ki belőled a kávészag?
Anya: A számból.
Dene: Anya, csukjad be a szádat, akkor nem jön ki.
Denével játszunk. Megnyomunk rajta egy "gombot", és akkor kiad valamilyen hangot.
Apa: Dene, most megnyomtam a kiskutya gombot.
Dene: vau-vau (vékonyka hangon)
Apa: Most a nagy kutya gombot.
Dene: VAU-VAU (erős mély hangon)
Anya: Cica gomb...
Dene: miaú
Anya: egér gomb...
Dene: cin-cin
Apa: Boci gomb...
Dene, kicsit bizonytalan vékony hangon: tehén-tehén-tehén
2011. március 28., hétfő
Állatkertben
A hétvégén állatkertben voltunk. Előtte magyarázzuk Denének, milyen állatok is lesznek. Először nem nagyon hatja meg a sokféle állat, amit említünk, ő a macikhoz (veresegyházi medvefarmon voltunk a múltkor) akar menni. Próbálunk innen közelíteni. Anya: Itt is lesz sok maci. Apa: Jegesmaci is lesz. Anya: Dene, a jegesmaci milyen színű? Dene: Fehér. Anya: Igen, szóval az állatkertben barna és fehér maci is van. Dene (lelkesedve): meg zöld maci, meg piros maci, meg kék maci... :)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
