Mott

Dene egyik minap frissen tanult szava a "mott" (most), amit nagyon helyesen és előszeretettel használ. Ha belegondolunk, ez egy rendkívül hasznos szó az akaratérvényesítésre. Azt hiszem a sok "mindjárt" és "várj egy kicsit" miatt fejlesztette ki, hogy nyomatékot adjon az akaratának, valahogy így:
Dene: Inni! Inni! (Kérek innivalót!)
Anya: Mindjárt, csak előbb....
Dene: Nem, mott!

Az újabb szavak között rengeteg ige van, mint "elfogyott", "elgurult", "jön", "elment", "eszik", "anni" (alszik, aludni). Szépen ragoz is, már teljesen helyesen használja : "Apué", "Deneé", "Amié", "Ajaé" (anyáé), de van már tárgyrag, és val-vel is.

Továbbra is szereti a hasonló hangzású szavakat, így a "pápa" = lába/cápa, "majasz" = magas/malac, "Kukac" = kukac, "Kukas" = lukas és "kokas"= kockás (fülű nyúl)

Renkívül örülünk neki, hogy egyre több mindent mond, így eltűnik a hisztik és visítások egy része is, mert ki tudja fejezni, mit szeretne.

Forog a világ

Dene egyik kedvence, hogy forog egy helyben, addig, amíg el nem szédül. Akkor aztán megkapaszkodik, vagy egy kicsit tántorog, közben nagyokat nevet magán. Most már mondja is, hogy "forog". Ma is szédítette magát délután, és utána közölte, hogy most "Ami is" (Dalmi is). Nagyon nehezen tudtam meggyőzni, hogy Dalmi még nem tud forogni, majdnem még hiszti is lett belőle. Végül az hatott, hogy Dalmi még kicsi, járni sem tud, majd ha nagyobb lesz, tud járni, és majd forogni is. Ezek után a délután hátralévő részében Dene 10 percenként megkérdezte: "Ami nagy lett?" Mindig ki kellett ábrándítanom, hogy nem, még nem elég nagy a forgáshoz... :))

Zalakaros

Remekül éreztük magunkat Zalakaroson. Rengeteget voltunk vízben, játszóházaztunk, Dene unalomig hintázott, és már Dalmi is ismerkedett a homokkal nagy beleéléssel.

A nyaralás alatt Dene új szavakat tanult. A legjobb a "Megyünk!", amihez egy jellegzetes sürgető kétségbeesés hanglejtés is tartozik. Most már legalább ki tudja fejezni, ha elunta a banánt.

Dalmi is meglepett minket egy újdonsággal. Már több mint 3 hete feláll, de most a kiságyban is felállt, és innentől kezdve igazából bármibe kapaszkodva.

Együtt aludtunk 4-en, ami egész jól sikerült, (keltek mindketten éjszaka, de legalább nem keltették egymást), így a sikeren felbátorodva hazaértünk után Dalmit visszaköltöztettük a gyerekszobába.

Képek Zalakarosról itt.

Nicsak ki beszél

Úgy nagyjából egy hónapja kezdett el igazán Dene beszélni, azóta hétről hétre, és napról napra bővül a szókincse. Most már szinte mindent próbál utánozni, még a bonyolultabb szavakat is.

A mai nap termése a "kukucs" és a "kakas" például :)) Szépen tisztulnak is a tanult szavak. Nagyon szereti a hasonló hangzású szavakat, így pl a "tita" = tik-tak (óra), "cita" = cica, vagy "ijja"= villa, "héjja". Tud már ellentétpárokat is, mint kicsi/pici - nagy, hideg-meleg, üres-tele. És az "ettő" =kettő -t helyesen használja mindenre, amiből kettő van. Egyre inkább használja a tanult szavakat, például, ha valamit nem kér, mondja rá, hogy "nem tee" =nem kell. Ha nyitva van egy ajtó/szekrényajtó, rögtön mutat rá, és mondja, hogy "ajtó". Persze a legtöbbször még tolmács kell a megértéséhez, de szépen alakul a beszéde.

És egy kis gyerekszáj:

Szituáció: Uzsonnázunk, etetem Dalmit, Dene is falatozik. Dalmi elkezd "pűzni", kifelé fújja a szájjából az ennivalót, mindenhova röpül.

Anya Dalminak: te kis bohóc!

Anya Denének: ugye te is szoktál bohóc lenni?

Dene: Aha. ... Aja (anya) is.

:))

Sok-sok áprilisi kép, Húsvét, járókában ketten, stb. itt.

Kukucs

Hétfőn Dalmi egy kis előzetes gyakorlás után felkapaszkodott térdelésbe a járókában. Nagyon cuki, érzékeli, hogy ez milyen nagy szám, örül az új tudományának. Azóta mindenre (ami magasabb, mint 5 cm) támaszkodva feltérdel, mintha erre a kis magasságkülönbségre ténylegesen szüksége lenne. Térdelésből aztán vissza is ül a sarkára, és a kezével el is engedi a támasztékot, úgy imbolyog egy kicsit. Most aztán rögtön kiderült, hogy például milyen veszélyes tárgy is a popsitörlős doboz. Feltámaszkodott a nyitott dobozra az egyik kezével, aztán a másik kezével a tetőre, így a másik kezét a tető alá szorította a súlyával, ahogy ránehezkedett. Volt nagy sírás persze, becsípte az egyik ujját. Amúgy is valahogy a lakásban több veszélyforrás lett, mint Dene mellett volt. Talán azért, mert Dalmi inkább távolsági kúszóbajnok, és igazi felfedező. Most állandóan a nyomában kell lenni!

Autós üldözés 2.

Kasszasiker volt kb másfél évvel ezelőtt az "Autósüldözés" című rövidfilmünk. Minden jól sikerült filmnek van folytatása... Mivel eltelt azóta egy kis idő, és Denét már nem lehetne hasonló szereplésre rávenni, a főszerepre új színészt kellett szerződtetnünk. Az autót is újabbra cseréltük...

Autósüldözés 2. kisfilm

Múlt héten pénteken tette meg Dalmi az első kúszómozdulatot, azóta nagyon vártuk, mikor indul meg a kúszás, úgy igazán. Pár napja este a színes fakockák kellő motivációt jelenthettek, mert kapásból rástartolt Dalmi, és azóta is lelkesen küzdi magát előre. Nagyon örül az új tudományának, kapásból izgalmas felfedezni váró csodák rengetege lett a lakás.

Régi új

Denénél a tavalyi tél nagy kedvence volt a narancs, de idén mindeddig hiába próbálkoztunk. A szezon elején megkóstolt egy gerezd nagyon savanyú mandarint, és az teljesen elvette a kedvét. Most azonban rákapott a narancshámozásra. Egy darabig nekünk adagolta a szeleteket, azután teljesen észrevétlenül saját maga is bekapott egy szeletet, és gondolom, a teszt sikerülhetett, mert kapásból utána az egész narancs eltűnt, és mi többé nem kaptunk a meghámozott narancsokból...

Íme a bizonyíték a nagyszülők kedvéért. (A múltkor a kijelentésemre, hogy "Ti ugye nem gyakran látjátok Denét rendesen enni..." Apu válasza az volt, hogy "Nem, konkrétan még egyszer sem láttuk rendesen enni..." ) Így most gyorsan dokumentáltam a pillanatokat. Ki tudja, lehet, hogy mire legközelebb megyünk haza, a narancs újra kimegy a divatból.