2 éves lettem!

Történt egy és más ebben a második évben, például...

Dene magasabb lett, amit abból vettünk észre, hogy nem lehet a hűtő ajtaját becsukni a feje felett. Beveri a fejét a mosdóba, eléri a kilincset és az alacsonyabb villanykapcsolókat, meg tudja nyomni a lift hívógombját. Belát a konyhaszekrény legfelső fiókjába, és ki tudja venni a kanalat. Az asztal közepéről is lazán leszedi a dolgokat. A játszóasztalhoz, amihez egy évvel ezelőtt állva támaszkodott, most térdel.

Ezen kívül ügyesen iszik pohárból (egyáltalán nem folyik mellé!), egyedül eszik mindent kanállal, villával vagy kézzel (ha eszik...). Bármikor a másodperc töredéke alatt eltávolítja a távirányítóról az elemtartó fedelét, és vissza is rakja. Ki- és bekapcsolja a szandálját. Kismotorral nehezített körülmények között (kis emelkedő, havas út, járdaszegély is jól halad. Mindent megért, óriási a passzív szókincse. Szól, amikor produkció készült a pelenkába, sőt akkor is, ha Dalminak van. Segít bármilyen házimunkában, és mindent ő akar csinálni. Mindent megfigyel, hogyan csináljuk, hova tesszük, és legközelebb ugyanúgy csinálja. Mindent a helyére kell rakni, és a lámpákat le kell kapcsolni, amikor kijövünk valahonnan. Ha kell, türelmesen vár a sorára, például beöltözve a folyosón, mialatt Dalmit is beöltöztetem. Délutáni alvás nélkül is kibírja estig, akkor is, ha korán kelt, és (ha van alvás ebéd után) este akár éjfélig is fenn tud maradni.

Dene szülinapját családi körben a születése napján ünnepeltük. Köszönettel a nagynéniknek, nagybácsiknak és nagyszülőknek rengeteg fénykép készült, ebből mazsoláztam néhányat:

"Szemmel tartom a gyertyáimat. Ez a nagy kerek valami alatta biztosan a gyertyatartó. Remélem elfújhatom majd a gyertyákat többször is. Mi? Hogy kérek-e a gyertyatartóból egy szeletet? Még hogy enni belőle? Nem érdekel. De a gyertyáimat adja vissza valaki!"
Az ajándék kibontása a csomagolópapírból profin ment. Karácsonykor már jól begyakoroltuk.

Az "ikrek":

Unokahugik és nagynénik:

A tortás kép helyszíne is ugyanez. Egészen pontosan úgy készült a szülinapi tortás kép, hogy a kalapálós játékot gyorsan kicseréltük a tortára... :)) Így garantált volt a figyelem.

Még több fénykép itt.

Karácsonyi üdvözlet

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

Először csak egy képet akartam készíteni, de spontán egy egész képsorozat sikeredett. Némelyik sajnos homályos lett, mert a fényképezőnk elromlott, és a kamerával nem lett a képek minősége tökéletes, de kár lett volna bármelyik képet is kihagyni, olyan aranyosak voltak együtt.

A karácsonyi képsorozat további képei itt.

Billy és én

Kalandjaink Billy-vel (ejtsd: bili) tavasszal kezdődtek. Akkor egész jól haladtunk. Dene ráült a bilire, üldögélt is rajta, és ha jól időzítettem, produkció is sikeredett. Úgy látszott, hogy kitartó munka eredményeképpen nyár végére eljuthatunk a pelenka nélküli állapotba, ami elég vonzó kilátás volt, számbavéve, hogy így a pelenkások száma nem növekedett volna kettőre. A lendület azonban a pocakom növekedésével fordított arányban alakult, majd a nullához közelített Dalmi első hónapjai alatt. Némi parkolás után most aztán hátramenetbe kapcsoltunk. Vagyis egyelőre odáig sem jutunk el, hogy Billy-re ráüljön. Bár a Billy-vel való barátság már igen közelinek mondható, hiszen lelkesen ráülteti a játékállatait pisilni, megnézzük, hogy van-e valami eredmény benne (ez elég vicces, hiszen rá sem ül), aztán visszaviszi a WC-be, és lehúzza a WC-t. :)) Azt hiszem utána kell néznem a témának… Ha valakinek van jó ötlete, írja meg feltétlenül!

Együtt

A kép azt hiszem magáért beszél... Dene kezd barátkozni a kistesóval. Több fényképet is készítettem, és többször is hajlandó volt a kérésemre visszaülni mellé. Azóta amikor Dalmit beteszem a pihenőszékbe, neki kell becsatolni, és nagy a felháborodás, ha elmulasztom odahívni, hogy ő csinálhassa.

És néhány további kép a mindennapjainkból:

További novemberi képek itt.

Kedvenc játékaim 1. rész

Úgy döntöttem indítok néhány sorozatot. Egyik lesz a "kedvenc játékaim", amiben a jópofa játékként funkcionáló szórakozásokat gyűjtöm össze. Az ihletet a gyermeki leleményesség és humorérzék biztosítja.

Dene legújabb játéka mi tagadás nem olcsó mulatság. Lehet készíteni a pénztárcákat, aki hasonlót szeretne a gyerekének. Ehhez a játékhoz szükség van ugyanis egy komplett beépített szekrényre... A szekrényajtó huzigálása már eddig is Dene egyik kedvenc elfoglaltsága volt, a továbbfejlesztett változat szerint azonban be is áll a szekrénybe, és magárahúzza az ajtókat. Kívülről úgy néz ki, mintha valami szellem mozgatá a három ajtót a sínen, és akkor egyszercsak egy nagy "VÁÁÁ" kerekében előbukkan a feje, és ennél a résznél illik megijedni... Nagyon muris :)).
A második játékhoz egy különleges dologra van szükség. Egy a nyáron a játszótéren összetörött kis műanyag teherautóra. Összetörési javaslat: gyermekünk vágja háromszor a földhöz a játékot, amikor az "ellenség" (egy másik kisgyerek) közelít hozzá, hogy elvegye tőle. Az eredmény: a teherautó egyik hátsó kereke lifeg, a platója letörött, tehát levehető. Ezután aszaljuk a ragasztásra szánt játékot egy alsó fiókban, mindaddig, amíg ott gyermekünk rá nem talál. Garantáltan sokkal izgalmasabb tolni, mint az ép autókat.

To be continued...

Álom páros

Régóta terveztük és töbször elhalasztottuk, végül vettünk egy nagy levegőt, és az október 23-i hosszúhétvégén összeköltöztettük a manókat. Nagyon izgultam mi lesz, úgy tűnik teljesen feleslegesen. Minden külön ceremónia nélkül a kiságyat bevittük a gyerekszobába, és a helyén álló íróasztalt visszavittük a hálónkba. A jópofa az volt az egészben, hogy Dene amiatt esett pánikba, hogy az íróasztal eltűnt a szobájából, és nem amiatt, hogy egy másik kiságyat állítottunk oda. Ezt az akciót csupán érdeklődéssel figyelte. A második kritikus pont a lefektetés volt. Denének a pizsi mindig pontban 9-kor csörög, és utána az első kb 45 percben nagyon mélyen alszik. Ide időzítettük Dalmi becsempészését. És bár nem aludt el rögtön, és többször is be kellett mennünk hozzá, mert nyöszörgött, Dene nem ébredt fel rá. Dalmit pedig nem zavarta, hogy közben halkan szóltak a gyerekdalok, mert Dene mostanában csak erre hajlandó elaludni.
Reggel 5-kor Dene ébresztette Dalmit, Laci visszaaltatta Denét, és mikor Dalmit az evés után visszavittem, Dene bár még ébren volt, csak azt reklamálta, hogy nem szól a zene, és arra nem volt semmi tiltakozás, hogy bevittem a hálótársát. Ezen felbátorodva másnap Veszprémben Anyuéknál is együtt aludtak, és a sikersztori folytatódott, mert csak reggel fél 8-kor keltek. Aztán vasárnap reggel ismét reggel 3/4 8-kor, de csak azért, mert óraátállítás volt, enélkül 3/4 9-ig húzták - ezt csak halkan zárójelben merem megjegyezni. Azóta már túl vagyunk egy kiadós náthán is, ami miatt felváltva keltek éjjel, de jellemzően egymás sírására nem ébredtek fel. Az is igaz, hogy a bébiőrön keresztül hallott első ordításra mi már félálomban ugrunk, hogy kikapjuk azt, amelyik felébresztené a másikat. Azóta már akkor is jól elalszanak, ha szinte teljesen egyszerre visszük be aludni őket. Így az esténk is meghosszabbodott, mert Dalmi a korábbi fél 10-10 helyett 9 körül megy aludni. És ami hab a tortán, Lacinak végre nem kell a reggeli sötétségben vadászni a fiókjában, és találgatni, hogy vajon sikerül-e fekete vagy barna zoknit kihalászni...

Vidám gyerkőcök

A manókról a legújabb sztárfotók...